Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Hazatérés és újabb megpróbáltatások
asszonyom, velem így mégsem lehet beszélni. Én Magyarország belügyminisztere vagyok, ha nem tudná.” Erre csak annyit feleltem, Miniszter úr, sajnálom, hogy így van. Azután felhívtam a Pénzügyminisztériumot, elmondottam az esetet. Ott már sokkal emberibb hangra találtam, és azt mondották, egyelőre három hónapi haladékot adnak, Weiszné addig próbálja beszerezni a cseh-szlovák iratait, és korcsmáját addig folytathatja. Szegény öregasszony a legokosabbat tette, amit tehetett. Körülbelül hat hétre rá meghalt, és így ez a probléma megszűnt probléma lenni. Úgy tudom, hogy ez ’22-ben történt, ez volt Rakovszky Iván úrnak már akkor a felfogása. Mindig az volt a meggyőződésem, hogy Magyarország régen megelőzte Hitlert, és minden divatot a politikában itt kezdtek a magyar junkerek, pardon, a magyar dzsentrik. Milyen különbség volt Rakovszky István a puritán, okos liberális, világosfejű ember és Rakovszky Iván, a bemohosodott, sötét lelkű politikus között. Egyszer volt... A sok politika után kell mindig beleszőni egy-egy kis adomát is, és tarkítani az olvasónak az olvasmányát, mert fontos és szükséges a mosolygás, a derű, a napfény és a nevetés. Uram minisztersége alatt történt. Károly királyt nem nevelték a trónra. Ő valóban inkább köztársasági elnöknek felelt volna meg. Rendkívülien szerény, puritán, demokratikusan gondolkodó fiatalember volt. Az uralkodásnak azt a módját, amit az öreg Ferenc József követett a spanyol etikett szempontjából, azt ő nem ismerte és nem tudta. Zichy Aladár gróf291 volt személye körüli miniszter. Szintén egy nagyon egyszerűen, szerényen gondolkodó ember, aki azonban azt gondolta, hogy mindent úgy kell folytatnia, ahogyan azt az előírások megírták. Például a koronatanács úgy volt, hogy körben álltak a miniszterek, a király baloldalán a pecsétőr, vagyis az igazságügy-miniszter. Jobbján a személye körüli miniszter, szemben a miniszterelnök. És azután sorakoztak körben, mint a gyermekeknek a Ringel- Ringel Réjában292 levő játékában koszorúban a többiek. Az első ilyen koronatanács alkalmával az egyik miniszter, aki úgy srégen szemben állt a királlyal, már idősebb úr volt, E. B., elaludt. Egyszerre csak a király odaszól az uramnak. Nézze csak kérem, elaludt a szegény öregúr. Oh, mondotta az uram, nincs semmi baj, Felséges Uram. A lovak is nagyszerűen alusznak állva, miért ne aludjon a miniszter is úgy, mint egy ló. A király elmosolyogta magát és azt mondotta, mégiscsak jobban esik majd ülve aludni. A koronatanácsot ülve tartjuk, és ezentúl is úgy tartjuk majd, hogy az urak ülje291 Zichy Aladár gróf (1864-1937) nagybirtokos, politikus, főrendiházi tag, 1896-1910 között országgyűlési képviselő, a Néppárt elnöke, 1906-1910 között és 1917-1918-ban király személye körüli miniszter. 292 Utalás a Ringel Ringel Reihe kezdetű dalos körjátékra. 151
