Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Egyszer volt

tartozott azon emberek közé, akik örültek a más kárának. Bizonyára még sajnálta volna is ezt a magyarellenes, németbarát, komolytalan figurát.

Kadosa Marcell tanácsai dacára első könyvem, amely 1931-ben jelent meg, nem volt olyan sikeres, mint szerettem volna. Talán azért, mert dilettáns voltam, de még inkább azért, mert hiszen a cenzúrával számolni kellett. Mondj igazat és beverik a fejed — ez tulajdonképpen a cenzúrának az alapelve, mivel akkor sem regényt írtam, hanem élő valóságot, nem óhajtottam a fejemet prédának odadobni. Hiszen semmiképp sem írhatnám én ma meg, hogy „Egyszer volt egy fejem, de a hatalmon levő cenzúra azt lefejeztette.” Egyszerűen nem írhattam volna meg például, amit most már le merek írni, hogy milyen korlátolt ember volt József főherceg3 és milyen jellemtelen Albrecht.4 Nem hallomás után, hanem személyi tapasztalatok íratják ezt meg ma velem. Drága Kadosa barátom, aki vérbeli íróember volt, és aki írni tudott volna, szintén a cenzúra hatása alatt arról mindinkább lemondott és visszavonult. Puritán, egyszerű és nagyszerű ember volt, akinek e néhány sort szentelem. Ebben is kiviláglik az emberi háládatlanságnak a jele, mert hiszen tulajdonképpen egy egész kötetet kellene nekem őneki szentelnem. Nem lehet „mert egyszer volt valaki, aki még sokkal közelebb állott szívem és lelkemhez és kivel úgy terveztem, együtt élünk és együtt halunk.” Egy ifjú és egy örök életnek közös nagy élményeit.5 Nem lehetett, mert erre az uramnak már nem volt ideje. Túl korán ment el mellőlem. Most azután megírhattam volna a fiammal, aki „egyszer volt”, és aki utolsó levelében azt írta, könyvet írok azzal a címmel, hogy: Rabszolgák voltunk. Azt gondoltam, hogy ebben majd segítőtársa lehetek. Egyelőre azonban magamnak kell megírni az ötven év élményeit, ma

3 József Ágost, Habsburg főherceg, magyar királyi herceg (1872-1962), katonatiszt, tábornagy, a Habsburg-háznak a Monarchia összeomlása után is Magyarországon élő tagja, József nádor (1776-1847) unokája. 1918 október 27-től a király személyes magyarországi meghatalmazottja, október 31-én ő nevezte ki miniszterelnökké gr. Károlyi Mihályt. Ezt követően alcsúti birtokára vonult vissza, a tanácsköztársaság idején házi őrizetben tartották. 1919. augusztus 6-án kormányzóként átvette az ideiglenes államfői tisztet, de az antant-hatalmak felszólítására lemondani kényszerült. Ezt követően államfői ambícióit feladta. 1927-1944 között tagja volt a felsőháznak, számos közéleti tisztséget töltött be, 1936-1944 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1945-ben elhagyta az országot, az USA-ban, majd Regensburgban élt.

4 Albrecht, Habsburg-Lotharingiai királyi herceg (1897-1955), a Habsburg-háznak a Monarchia összeomlása után is Magyarországon élő tagja. 1927-1944 között a felsőház tagja. A szélső- jobboldali mozgalmak ismert szereplője és támogatója, a II. világháború idején németbarát politikus. 1945-ben elhagyta az országot, Argentínában telepedett le.

5 Az idézőjel fiktív, pusztán a gondolat kiemelésére szolgál. A bekezdés mindenesetre bizonyítja, hogy Vázsonyi Vilmosné az „Egyszer volt...” szövegét 1931-es kötete, Az én uram pótlásának, kiegészítésének is szánta.

12