Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Háború, forradalom, emigráció
telefonnál, azt mondotta, hogy szeretne az urammal beszélni. De képviselő úr, feleltem, az uram már három hete Münchenben van. Nem értem, mondotta Hodzsa, Münchenben most, amikor elérkezett az ő ideje, vagy talán csak politikai kiküldetésben. Nem, mondottam. Az uram a Nemzeti Tanácsnak nem tehetett esküt, mert hiszen annak megalakulása előtt csak pár nappal Károly királynak esküdött fel, és így föl lett ellene mesterségesen heccelve a tömeg, és ha itthon maradt volna, ugyanúgy járt volna, mint Tisza István. Hodzsa egy nagyot sóhajtott, és azt mondotta, nagyon-nagyon sajnálom ezt, mert az urával most kitünően tudtunk volna együttműködni, mondja meg neki, ha kimegy hozzá, hogy nagyra becsülöm és remélem, hogy még találkozunk a politikának porondján. December 5-én vagy 6-án indultam vissza Bécsbe. Mindjárt megkérdeztem a pályaudvaron, hogy másnap mikor indulhatok vissza Münchenbe. Az állomásfőnök Bécsben azt mondotta, valószínű, hogy holnap délután ötkor indul a vonat, de nagyon kérem, hogy már kettőkor legyen kint az állomáson, mert különben már nem tudunk helyet biztosítani. A két hatalmas bőröndömet otthagytam az állomásfőnöknek irodahelyiségében. Én a kis útitáskámmal pedig elmentem ismét Beckékhez, ahol mindig szívesen látott vendég voltam. Másnap délután pontosan két órára kimentem a vonathoz. Soha ezt a látványt elfelejteni nem tudom. A Mackensen feloszlott hadserege indult vissza Németországba.242 A katonák odakötözték magukat az ütközőkre és a felső lépcsőfokokra. Idegzetem akkor még nagyon jó volt és nem tartoztam a síró-rívó asszonyokhoz, mégis, amikor ezt megláttam, hangosan kezdtem zokogni, olyan szörnyű volt ez a látvány. Az állomásfőnök rendkívül emberséges volt. Azt mondotta nekem, elárulok Önnek egy hivatalos titkot. Az innsbrucki vasútigazgató meghalt tegnap, és itt, Bécsben temetik, ma utazik az özvegye, leánya és veje, valamint az újonnan kinevezett igazgató, Pfeiffer Innsbruckba, nekik külön termes kocsijuk van. Kint áll azonban a pályaudvaron kívül. Ha tud ebben az esőben, sárban és latyakban és ebben a sötétségben húsz percet gyalogolni, akkor majd meglátja ezt a különálló vagont, és egyszerűen menjen fel és mondja meg, hogy Magyarországról jön, és vissza akar utazni Münchenbe a családjához. Ha nem jön vissza körülbelül egy kis órán belül, akkor én az emberemmel a két nagy poggyászát utánaküldöm. Más tanácsom nincsen. Szörnyű, rövidlátó szemeimmel nekiindultam a vak sötétségbe, hogy megkeressem ezt a vagont. És tényleg, körülbelül tizenöt perc múlva már fent is voltam a hágcsón, ahol a kalauz azt kérdezte, hogy mit keresek itt. Mit volt mit felelnem, szükség törvényt bont. Az ilyen hazugság meg van engedve. Azt mon242 A romániát megszálló, August von Mackensen tábornagy által vezetett német seregcsoport november-december folyamán Magyarországon keresztül tért haza Németországba. 117
