Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Háború, forradalom, emigráció
kurirkocsi, mire az egyik nagyon hetykén mondotta neki, mióta lettek hölgyek kurírok. A fiatal Bismarck azt felelte, bizonyára azóta, amióta alkalma van Önnek ilyet kérdezni. Több kellemetlenségünk nem is volt. Salzburgban elváltunk a két udvarias fiatalembertől. November 3-án, vasárnap délután megérkeztünk Münchenbe. Szállodáról- szállodára mentünk, de szoba sehol sem volt kapható. Végül is visszamentünk a pályaudvarral szemben lévő hotelbe, mely nagyon zajosnak ígérkezett, hiszen minden vonatfütyülés, zakatolás behallatszott. Itt mégis sikerült két kis szobát szerezni. Hétfőn gyönyörű napsütésben elindultunk, hogy megkeressük Nemes Marcellt,228 a híres műgyűjtőt. Útközben betértem egy papírkereskedésbe, uram és fiam kint várakoztak reám, hogy vegyek tintát, tollat és levélpapírt, és írhassak haza, hogy megtudják, hol vagyunk, és választ kaphassak, hogy mi történt odahaza. Egy nő volt a boltban, aki idegen kiejtésemből mindjárt megismert, hogy nem vagyok német, s azt kérdezte, vajon spanyol vagyok-e. Mondottam nem, magyar vagyok. Mire érdeklődve nézett reám és azt kérdezte, mikor jöttek, a forradalom kitörése után, vagy már azóta. Megmondottam, hogy tegnap érkeztünk, mert itt csendet és nyugalmat találunk, és arra vagyunk a legjobban [rászorulva]. Az asszony elkezdett nevetni, óh, mondotta, csalatkoznak, csütörtökön este hét órakor minálunk is kitör a forradalom. És akkor majd itt is zenebonát találnak. Nem is válaszoltam, megfizettem a vásárlásaimat, és kimentem. Azt mondottam az uramnak, furcsák ezek a németek. Azt mondotta az asszony, hogy csütörtökön este hét órakor itt is kitör a forradalom. Elkacagta magát a fiam, aki tizennyolc éves volt, fiatal, nem tudva még az élet nehézségeit, amit később nagyon is meg kellett neki tanulnia, és azt mondotta, hogy mi ez, nagymosás vagy nagytakarítás, hogy beírják a naptárba a pontos időt és napot. így jutottunk el a Leopold Strasséra, Nemes Marcell palotájához. Nemesnek lakása egy paradicsom volt, muzeálisán gyönyörű tárgyakkal telítve. Csodálatos karriert futott be ez az autodidakta. Mikor férjhez mentem, az volt a divat, hogy nagy spanyolfal állt a szobában, úgy kárpitozva, hogy abba fényképeket rakhatott az ember. Az uram íróasztalában találtam egy pár embernek, Vámbéry 228 Nemes Marcell, jánoshalmi (1866-1930) kereskedő, üzletember, műgyűjtő, mecénás, 1910-ben a király nemesi rangra emelte. 1918-ban vásárolta meg Münchenben a Leopoldstrasse 10. alatti ún. Palais Leopold többszintes városi palotát, mely 1907-ben épült. 109
