Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - Prostitúció és erkölcstelenség
ráncolt, csipkével díszített főkötőt 1 forint 30 krajcár körüli összegért csináltathattak maguknak a polgárasszonyok, de a tetszetősebb, aranyszegélyes damaszt vagy tiszta selyem darabok ára 5-8 forint körül mozgott. Budán az 1720-as évek elején legalább két asszony űzte ezt a tevékenységet, egy ismeretlen nevű idősebb nő, valamint az egyik szabó felesége.41 A hatalmas birtokokat irányítani képes és övéiket akár fegyverrel is védelmező nemes nagyasszonyokhoz hasonlítható nőalakokat a városokban is találni, akik szívükön viselték szegényebb asszonytársaik és a gyermekek sorsát. Ungerék szegény özvegyeket, elsősorban katonaözvegyeket fogadtak fel a szőlőikbe dolgozni. Ez talán összefüggésben lehet azzal, hogy a második feleség egy császári udvari nyerges családjában nőtt fel, ezért kötelességének érezte ezeknek a nőknek a gyámolítását. Mieser ügyvéd nejének vízivárosi házába ugyancsak egy özvegyet fogadtak fel, de otthonukba befogadták egy posztónyíró özvegyét és kisfiát is. A nem túl vagyonos családok nőtagjai, akár polgárnők is, férfitársaiknál jóval gyakrabban kerültek teljesen kiszolgáltatott helyzetbe, ahonnan a kényszer a prostitúció vagy az alamizsnán élő rászoruló útjára vitte őket. A lecsúszás veszélye elsősorban a mezőgazdasági munkát végző napszámosok és a házi szolgák hitvestársait fenyegette. Külön csoportot alkottak a Budára vezényelt közlegények és altisztek feleségei, akik nem tévesztendők össze a markotányosnékkal. Helyzetüket hátrányosan befolyásolta, hogy sokszor azt sem tudták, férjük életben van-e még egyáltalán. Helyben rendszerint nem éltek rokonaik, így az ő pártfogásukra nem számíthattak, egyedül a helybéliek támogatását remélhették. A katonaság és a civil lakosság közötti konfliktusok ellenére a helyi magisztrátus és a polgárok bizonyos fokú tisztelettel bántak a katonaözvegyekkel és árváikkal. Prostitúció és erkölcstelenség Elsősorban a Budán tartózkodó népes katonaság hatására szép számmal akadtak - még ha a szemérmes tanácsosok igyekeztek minél kevesebbet elárulni még a puszta létezésükről is - olyan nők, akik a legősibb mesterséget űzték. 1701 nyarán a tanács vélhetően felsőbb utasításra elhatározta, hogy az 1696-ban kiadott utasításnak megfelelően megtisztítják a közösséget a gyanús elemektől, a csavargóktól, a zugüzletelőktől és különösen a rossz életű hajadon nőszemélyektől. A város a legnagyobb intenzitással 1701-ben és az azt követő évben üldözte a testükből élő nőket. Ekkor rövid idő leforgása alatt közel tizenöt nőre bizonyították rá a prostitúciót vagy annak gyanúját, majd nyilvánosan száműzték, súlyosabb 41 BFL IV.1002.Z. A Nr. 141., Nr. 320., Nr. 1249.;Lásd a Jk. 1702. sz. 95
