Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A városatyák a jegyzőkönyv szemszögéből és a kimaradt részletek

csosok elmondása szerint gúnyiratot szerkesztett a budai tanácsosokról és a szindikusról. Talán ezért a tettéért kapta a „görbe doktor” csúfnevet. Maylin joggal tartott attól, hogy Multz esetleg a pozíciójára pályázik: a császári nyilvános közjegyzői diplomáját 1703-ban eredetiben is bemutató ellenfele ugyanis állást kért a tanácstól. Nem csoda, ha Multzot a magisztrátus által kinevezett városi alkalmazottak lépten-nyomon sértegették, még a strázsamester és a törvényszolga is belekötött. Végül a budai tanács 1702 őszén bizonyos feltételekkel ismét megengedte neki az ügyvédkedést. A dokumentumokból nem derül ki pontosan, hogy Multz miért ütközött ilyen mértékű ellenállásba, de a versengésen, szakmai féltékenységen, szakmai vitákon kívül más, akár személyes okok is meghúzódhattak a háttérben, vélhetően Multz sem lehetett hibátlan jellemű.13 Mivel az általa képviselt ügyfelek továbbra is kedvezőtlen elbánásra számíthattak, az ügyvédi gyakorlat engedélyezése valójában a jövőre nézve nem sokat jelentett, a jogi doktornak kisebb, inkább egyszerű írnoknak való munkákkal kellett beérnie.14 Az olyan megbízások, mint például a jegyzősködés a szűcsök céhénél, nem hoztak évi 12 forintnál többet a családi kasszába, s a kevéske megbízási díj behajtása sem bizonyult egyszerű feladatnak. A messzi földre vándorolt Multz azon szerencsétlen sorsúak egyike, aki magasan képzett szakember létére sem találta meg a számításait az új hazában, a polgárjogról álmodni sem mert, családjával élete végéig főként alamizsnából élt. Műveltsége annyit biztosított számára, hogy a balsorsáért részben felelős tanácsosok kötelességüknek érezték mindig juttatni neki vagy családtagjainak 1-2 forintot a város pénztárából, esetleg a vámjövedelmekből. Az átmenetileg pénzszűkébe került özvegy polgámékon és a Multz család tagjain kívül más városi szegények csak kivételes esetben merészeltek segélykérésükkel a tanácsosokhoz fordulni - amennyiben találtak valakit, aki a kérvényt megírta - és részesülhettek segélyben. A tanulatlan városi szegények a városi kórház gondnokának jóindulatában reménykedhettek, alamizsnájukat a kórház pénztárából utalták ki. Az, hogy valaki családtagjaival hosszú éveken keresztül rendszeresen alamizsnában részesüljön, a 18. század elején egyedülálló jelenség.15

13 Multz a leánytestvérével és annak férjével érkezett Budára, utóbbi a császári seregben működött porkolábként. Multzot gúnyirata miatt nyolc napra a Kamarai Adminisztráció fogdájába zárták, majd nyilvánosan meg kellett követnie a sértetteket. Lásd a Jk. 983. sz., 996. sz., 1528. sz., 1906. sz., 1927. sz., 2038. sz. regesztákat.; BFL 1002.b. 1702. július 13.; Polgárjoga sikertelen kérelméhez lásd a Jk. 429. sz.

14 Lásd az egyik nevezetes ügyét, aminek következtében azzal vádolták, hogy megbízóit tévútra vezeti és szükségtelenül hosszú peres eljárásokba viszi bele, s ezek a magyarországi joggyakorlatban szokatlan érvelés miatt eleve kudarcra ítéltettek, a (1702. január 23.) Jk. 1335. sz.

15 BFL IV. 1002.a. 1703. VI. 8. 3. köt. 646. p.; GÉRA 2009. Jk. 155. sz., 232. sz., 246. sz., 549. sz., 684. sz., 724. sz., 754. sz., 773. sz., 1007. sz., 1092. sz., 1255. sz., 1346. sz.

78