Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)

Bevezető - Simon Katalin: Buda város topográfiai viszonyai és lakossága a 17-18. század fordulóján, az 1702-es összeírás - Az 1702-es összeírás

hanem Óbuda külvárosa lett volna, az óbudaiak leginkább házhelyet vettek itt, viszont továbbra is eredeti lakhelyükön maradtak. A legnagyobb fluktuációt a rácok körében lehet megfigyelni, Keppeler erről külön kimutatást is készített. Eszerint egy év alatt 12 görögkeleti és 3 katolikus elhunyt, 67 görögkeleti és 52 katolikus rác pedig elköltözött. A rácok „actio radiusa”-a igen tág volt, lakhelyüket könnyűszerrel váltogatták (a feljegyzés szerint az egyik névtelen rác azért hagyta el a várost, mert kiderült, hogy bigámiát követett el). Az elköltözött görögkeletiek célpontjai között szerepelt Baja (20), Arad (8), Hamzsabég (3), Temesvár (2), Karlóca (1), illetve a Török Birodalom is (1), ugyanakkor Baja és Hamzsabég a katolikusok számára is népszerű volt. A városon belüli költözés is inkább a külvárosi lakosságra jellemző, így az 1702-ben Újlakon élő Philipp Seefischer kapást a következő évben már Országúton találjuk. Szintén Buda nagy „forgalmára” utal, hogy az összeírásban 73 bejegyzést áthúztak, 16- ot pedig utólag írtak be.

Néhány személynél Keppeler feljegyezte annak nemzetiségét is, ezek az adatok azonban nem alkalmasak további következtetések levonására, lévén meglehetősen hiányosak, néhol pedig nem egyértelmű, hogy még nemzetiségre utal, vagy már családnévként használják azt (a Tabánban például hét Bossniakot jegyeztek fel). Noha török eredetű lakosként főleg nők és gyermekek maradtak 1686 után is Budán (az egyik kivétel a Rácfürdő bérlője, Pergassi kapitány),90 1702-ben Keppeler mindössze egy esetben, a vízivárosi Joseph nevű férfinál jegyzi meg, hogy az illető megkeresztelt török volt. Ennek oka, hogy a nők esetében feltehetően nem tartotta fontosnak ennek közlését. A „magyar” megjegyzést is csupán egy esetben, egy Ferenc nevű vízivárosi kenyereskofánál tünteti fel, noha ekkor még bizonyosan több magyar élt Budán. A tabáni katolikusok között 13 esetben szerepel az örmény (Armoenier) megjelölés, de feltűnő, hogy Keppeler az örmény kereskedőknél ezt nem jegyezte fel. Örmény volt többek között Buda két kávésa is. A kereskedelemben szintén fontos szerepet játszó zsidók csak a Vízivárosban lakhattak ekkor, hat ingatlannál vannak feltüntetve.

90 NAGY 1959. 80-81.; GÉRA 2014. 62.

56