Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Regeszták - 1701
Az idei szüretből az árvát illető részt vegyék ki Irack pincéjéből, majd szállítsák át a városi pincébe, valamint az árvának ajánljanak egy másik, alkalmas gyámot. Egyébiránt ha Dániel Irack ezzel az árvapénzzel visszaélne, szolgáljon biztosítékul a Kamarai Adminisztráció Császári Telekkönyvi Részlegénél bejegyzett ingatlana, ahogy a tanács ezzel kapcsolatban már be is nyújtotta megkeresését, de ennek Keppeler járjon utána. 1231. (III. 444.) Urban Dominicus bírósági letétbe helyez 46 forint 29 krajcárt, mivel kezességet vállalt Wurmb pék polgárért. A pénzt november 16-án ismét visszaadják Urban Dominicusnak. 1232. (III. 444^146.) A tanács felveszi a megkeresztelt török nő, Maria Christina sommás vallomását.499 Az asszony elmondja, hogy belgrádi születésű (vom Belgrádi), tizenkét évesen keresztelkedett meg, Belgrádból menekült ide, önként feladja magát és belső indíttatásból és lelki felindultságában beismeri, hogy pár évvel ezelőtt egy gyermeket szült, és Bécsben, a Kürtnerthomál (Carner Thor) lévő bástyáról, az úgynevezett tyúklépcsőről (Hienerstiegen) az árny ékszékbe lehajította. A nő a gyermek apjánál - egy császári tábornoknál, akinek nevét iránta való tiszteletből nem közük - volt fogoly. Nyolc nappal ezelőtt ebben a fogadóban egy másik gyenneket szült, akit elrejtett utána az ágyában, egy szalmazsákban. Először kitépte a köldökzsinórját, majd miután a csecsemő még egy picit élt és erősen vérzett, nyakát bekötötte egy kendővel és megfojtotta. Az ottani fogadósné és férje azonban tudtak terhességéről és elnézték a gyanús életmódját. A nő továbbá azt vallja, hogy korábban von Wels grófnénál, keresztanyjánál volt szolgálatban, ahonnan az ottani postaállomás fogadósnéja (Postey Wührtin), akinek férje, név szerint Lorenz korábban szakács volt, a nőt kijuttatta és egyébként tudott a gyermekgyilkosságról is. A fogadósné kijuttatta a nőt a ház mögött, egészen a vízig kísérte, és mivel nem talált rá rögtön alkalmat, ezért egy sorházban rejtette el, nem messze a zászlórúdtól, s azt is megígérte neki, hogy ruhaneműit utána küldi, ez azonban nem történt meg. Később Wolf hajómesterrel vízre szálltak. Kijelenti továbbá ezzel kapcsolatban, hogy a fogadósné figyelmeztette, hogy ne maradjon ott, mert szóbeszéd fog támadni, hogy a gyermeket elveszejtette, majd úgy tett, mintha nem tudott volna semmiről, csak a szolgálók fecsegnének. A fogadósné még 2 forintot adott neki utazási költségekre. Elismeri továbbá, hogy az anyja felbujtására (aki a török követséggel ismét Törökországba ment) leköpte a szentostyát, majd kidobta - amit egyszer már hitetlenként megtett -, szájából kivette a szentostyát és a várbeli jezsuitáknál a szenteltvíztartó (Weichbrunn Stein) mögé hajította, ezt azonban ismét meggyónta. Azonban a vizsgálatra szívből bánja bűnét és elfogad bármit, amit a hatóság 499 BÓNIS 1962. 141. 268
