Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Oross András: A Budai Kamarai Adminisztráció budai hivatalai
Az átlagosan mintegy 8000 forint éves jövedelemmel rendelkező budai harmincad helyzete stabilabb volt. A belkereskedelmi vámot a visszafoglalt országrész több pontján is szedték, de az egyik központ Budán volt, innen felügyelték ugyanis az esztergomi és váci fiókharmincadokat. A harmincadhivatal helyiségét 1694-ben vásárolta meg a Kamarai Adminisztráció Michael Hochenwarter har- mincadostól, aki egy vízivárosi házat adott erre a célra (ma: Fő utca 34-36.).12 A harmincad a harmincadoson és ellenőrén kívül foglalkoztatott szemlészeket és lovas kerülőket is, akiket változó számban alkalmaztak. Megfigyelhető, hogy amikor napirendre került a Budai Kamarai Adminisztráció kiadásainak csökkentése, akkor általában a harmincadnál alkalmazott kisegítő személyzet egy részét küldték el. Büszkén írhatták tehát 1700-ban az Adminisztrációnál, hogy miután egy szemlésznek és egy lovas kerülőnek is felmondtak, 541 forintos éves bérüket meg tudták spórolni. Az áruk becslése és a csempészet visszaszorítása azonban a kincstár elemi érdeke volt. Utóbbi elég nagy problémát jelentett, hiszen a rengeteg vám miatt sokan kerülőutakat választottak és nem akarták a városok mellett elvinni áruikat. Aichpichl és Palm is amellett foglalt állást jelentésében, hogy a szükségtelen harmincadokat fel kell számolni. A kereskedők így nem kerülik ki a kisebb-nagyobb vámokat és csak egyszer adóznak portékájuk után. A jelentéseket írók többször hangsúlyozták, hogy a harmincadosok a városi polgárokat és a különféle kereskedőket oktalanul magas vámokkal ne terheljék, hanem ragaszkodjanak a megszabott adókhoz. A javaslatok ellenére a Rákóczi-szabadságharc kitöréséig ez az elképzelés nem valósult meg, sőt, ugyanezzel az igénnyel Mária Terézia idején is találkozunk. Johann David Palm 1694. évi küldetésekor az általa megvizsgált hivatalok közül meglehetősen negatívan nyilatkozott mind az Erdőhivatalról, mind az Építési Hivatalról és felszámolásukat javasolta. Az Erdőhivatal kapcsán egyébként Aichpichl már 1688-ban jelezte, hogy az erdőmester még nem kapott hivatali utasítást, ezért szorgalmazta, hogy azt mielőbb állítsák ki számára. A hivatal igazgatta a Duna két partján lévő erdőségeket (a Visegrádi-hegységet, a Pilist és a Börzsönyt), és szállította az itt nagy mennyiségben kivágott hárs-, tölgy- és bükkfát a budai helyőrség számára, tűzifa gyanánt. Aichpichl megjegyezte, hogy az Erdőhivatalnak nagy szerepe van a Vár és a város újjáépítésében, mivel a mészégető és a téglavető kemencék folyamatos működése a Budára szállított faanyag függvénye volt. Az erdőmester tehát nemcsak a fakitermelést irányította, de a faanyag szállítását is felügyelte, nem is beszélve arról, hogy az erdők biztonságát is szavatolnia kellett. Nem meglepő tehát, hogy a hivatal faímokot, bognárt és erdőkerülőket is alkalmazott, továbbá sok-sok szekeret használt. Úgy tűnik, hogy Georg Prunner erdőmester - a korszak hivatalnokaitól nem is oly 12 NAGY 1964. 222. 19
