Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Oross András: A Budai Kamarai Adminisztráció budai hivatalai
források mindeddig ki nem aknázott információt nyújtanak Buda város életéről, gazdaságáról és mindennapjairól, így feldolgozásuk mindenképpen szélesíti a korszakról alkotott képünket. A budai provizorátus (kamarai tiszttartóság) kezelte a városi polgárok és a kincstári birtokokon lévő jobbágyok földesúri adózásából származó jövedelmeket és a kisebb földesúri haszonvételeket. Johann Leonhard Herdegen budai provizor 1687. májusi instrukciója értelmében a bevételekről és kiadásokról havi elszámolásokkal tartozott a Budai Kamarai Inspekciónak, amely köteles volt azokat az Udvari Kamarának továbbítani. Számadást kellett vezetnie továbbá a pénz-, a bor-, a gabona- és az egyéb jószágtizedből származó bevételekről. Utasításának fontos pontja volt, hogy húskimérést, valamint kocsmákat és sörfőzőt is működtessen. Különös hangsúlyt kellett fektetnie a jószágfelvásárlásokra, de előírták számára, hogy elsősorban a juhtenyésztést és a majorsági gazdálkodást fejlessze. Jövedelmeit gyarapította, hogy a halászoktól neki kellett beszednie a kifogott halak utáni járadékot. Aichpichl 1688. évi jelentésében kiemelte, hogy a provizor felügyelete alatt a Várban egy pince, a Vízivárosban egy sörfőző található, kocsmát működtet a repülőhíd pesti és budai oldalán is, valamint a Királyfürdő szomszédságában. Hangsúlyozta, hogy a polgárok is mérhetnek bort, ezért accissát fizetnek, mégpedig akónként két pintet. A nagy létszámú helyőrség miatt egyébként sok marko- tányos is működött Budán, akik jövedéki adó mentesek voltak, ezért a kincstárat nagyban károsították. Ugyanez igaz volt egyébként a helyőrség élelemellátását felügyelő élelmezési tiszt működésére is. Aichpichl szerint a cél egyértelmű: meg kell szüntetni a provizorátuson kívüli italméréseket és a tizedből befolyt bort a tiszttartónak kell kimérnie, ezzel jövedelme jelentős mértékben megugrana. A tizedfizetés sem folyt zökkenőmentesen, hiszen a községek többsége a török időkben hozzászokott ahhoz, hogy az adót egy összegben, pénzben fizetik meg. Ezzel szemben a császári kormányzat a katonaság ellátására hivatkozva természetben követelte a bor-, gabona- és báránytizedet a lakosoktól. Aichpichl sürgette a tizedkérdés mielőbbi országos szintű szabályozását, javasolta egységes utasítás kiadását, és egy minden részletre kiterjedő összeírást is szorgalmazott. Meghagyta Herdegen provizomak, hogy további pincéket foglaljon le a tizedbor tárolására, a kincstári szőlőműveléstől ugyanakkor mereven elzárkózott. O is hangsúlyozta a juhtenyésztés fontosságát, amelynek helyszínéül a Rác-szigetnek nevezett Csepel-szigetet jelölte meg. Gazdaságélénkítés céljából előmozdította volna a sajtkészítést, de a holland és pármai módon készítendő sajttermelésről 720-775.), a kamarai hivatalokról készített 1698. évi összefoglaló jelentés: MNL OL E 286 23. doboz, 1698. év. Utóbbit Tagányi Károly két részletben kivonatosan közölte: TAGÁNYI 1897a. és TAGÁNYI 1897b. 17
