Szögi László: Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása II. 1256-1525 és 1867-1919 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2012)
A források közlésének módja
e. ) Az apa, vagy a gyám foglalkozását eredeti formában közöljük. A foglalkozás utáni kereszt jele az apa elhunytára utal. A Gy. rövidítés a gyám foglalkozását jelzi, mert a források ezt tartalmazzák. f. ) A be szócskával a beiratkozást a pontos dátummal közöljük. Ahol ez nem volt lehetséges, az első és utolsó látogatott szemeszter adatát (W= téli félév, S= nyári félév) közöljük. A további beiratkozásokat a megjegyzés rovatban újra szóval jelöljük. g. ) A név és a tanulmányi idő adatai után egységes rövidítéssel jelezzük annak a fakultásnak a nevét, amelyre a hallgató az adott egyetemen beiratkozott. Esetenként több fakultást is feltüntetünk egymás mellett. A fakultás után a tanult szak megjelölése következik, ha ez a forrásokból megállapítható volt. h. ) A ki szócskával az egyetemről való távozást a napra pontos időponttal, vagy az utolsó látogatott félév adatával közöljük. i. ) Univ. szóval utalunk az egyéb látogatott egyetemekre. j. ) E.isk. szóval utalunk a középiskolai előtanulmányokra, általában csak a városra, esetenként az iskolatípusra is. k. ) Egyhm. rövidítéssel utalunk a hallgatót küldő egyházmegyére. l. ) Végezetül a megjegyzés rovatban egyéb információkat adunk meg. Pl. a szülő lakhelyét, ha az nem azonos a születési hellyel, vagy az újabb beiratkozásokra vonatkozó speciális adatokat. Valamennyi az Adattárban szereplő hallgató egy sorszámot kapott, amely sorszám a továbbiakban a mutatóban használandó. Az időrendi kutatást ennek megfelelően az Adattár eredeti szövegében lehet végezni, míg a személy-, illetve helynevek áttekintését az Adattár végén található két mutató segíti. Az összevont személynévmutatóban a hallgatók sorszámai szerepelnek, és az eredeti adat az Adattárból kereshető vissza. Mivel egy-egy hallgató két, három, vagy négy egyetemre, illetve főiskolára is beiratkozott, ezért esetenként egy név mellett több szám található. Az újkori helynevek feloldásánál a következőképpen jártunk el: az eredeti formában beírt név azonosításához Johannes Lipszky: Repertorium locorum, objectorumque in Xll tabulis mappae regnorum Hungáriáé, Slavoniae, Croatiae et confiniorum militarium Magni item Principatus Transsylvaniae occurentium. Budae 1808. című kézikönyvét használtuk. A helységek magyar nevét a Magyar helységnév-azonosító szótár (szerkesztette: Lelkes György, legutóbbi kiadása: Budapest, 2011) című kiadvány alapján azonosítottuk. Egyes helynevek azonosításához felhasználtuk még Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon (Budapest, 1989) című munkáját is. Ennek megfelelően a magyar helységneveket az 1913. évi állapotnak megfelelően közöljük. 45
