Szögi László: Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása II. 1256-1525 és 1867-1919 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2012)

Bevezetés. Buda, Pest és Óbuda középkori és a dualizmus kori Budapest peregrinusai

Ha egyetemenként és korszakonként is vizsgáljuk a magyar főváros peregrinusait, akkor megállapíthatjuk, hogy a tényleges egyetemjárás 1374 után kezdődött, előtte csupán négy diák jutott el Itáliába a budai társaskáptalanból. 1410 előtt nyilván az ismertnél többen voltak Prágában, de mint utaltunk rá, ennél több adattal nem rendelkezünk. A 15. század első felében szinte kizárólag Bécsbe mentek a budai és pesti diákok, s ez a század második felében is folytatódott, de nagyon jelentőssé vált a krakkói peregrináció is, bár nem haladta meg a Bécsbe igyekvő diákok számának felét. Láthatólag Mátyás király uralkodása idején nőtt meg az Itáliában tanulók száma, ekkortól Bologna, Padova, Perugia, Ferrara, Róma, Firenze és Nápoly egyetemein is találkozunk néhány pest-budai diákkal. A 16. század első negyedében jelentős változás, hogy Bécsben erősen csökkent a fővárosból érkező diákok száma, miközben ugyanez Krakkóban növekedett, így lényegében kiegyenlítődött a két szomszédos egyetem iránti érdeklődés. Itáliába ekkor is mentek, ha nem is magas számban diákok, és megjelentek a német egyetemeken is, elsősorban Wittenbergben, de korábban már Ingolstadtban, Rostockban és Lipcsében is. Ugyanekkor a korabeli francia egyetemeken, elsősorban Párizsban nincs adatunk budai, vagy pesti peregrinusról. A diákok között mintegy 30 olyan személy van, aki kettő, vagy három középkori egyetemen is tanult, főleg a 15-16. század fordulóján. Többen Bécset és Krakkót látogatták meg, mások pedig vagy Bécset, vagy Krakkót kombinálták itáliai tanulmányokkal.

A diákok döntő többsége egyházi tisztséget viselt, hiszen főleg így juthatott el a külföldi egyetemekre. A világi értelmiség kialakulása Magyarországon éppen a

15. század második felében kezdődött meg és kiteljesedése már a vizsgált időszak utánra esik.2 Meglévő adatbázisunkban csupán 39 esetben jelzik a diák korábbi egyházi tisztségét, de ennél bizonyosan többen viseltek egyházi méltóságot. Köblös József alapvető munkájában a Mátyás és Jagelló kori budai káptalan összetételét vizsgálva legalább 33 olyan személyt említ, akik egyetemet végeztek, vagy azt látogatták.3 Névsorunkban budai, vagy pesti származású kanonokként a Budai Társaskáptalan tagjai mellett több szerzetes is szerepel. A14 szerzetes közül 12 bizonyosan domonkos rendi, akiknek többsége a budai domonkos kolostorból indult külföldi egyetemre, de két személynél a pesti domonkos kolostort nevezik

2 A témához alapvető: Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. Egyetemjárásról: 54-58, 101-104; Mezey László: Deákság és Európa. Budapest, 1979. Egyetemjárásról: 144-174.

3 Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. Budapest, 1994. A Budai Káptalan adatsora: 283-333.

18