Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)
Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban
mestert egy segéd helyettesítette (Adjunct). Az úgynevezett strázsamesterhadnagy (Stattwachtmeister-Leutenant), bár időnként részt vett a letartóztatásokban, nem tartozott a szorosabban értelmezett bírósági személyzethez, hanem a kapuőrök és a kuruc időkben a polgárőrség parancsnoka volt. A vízivárosi strázsamesterhadnagy két káplárnak parancsolt.54 A városházán a hivatalsegédi teendőket két tanácsszolga végezte. A város elsősorban a nagyobb tűzesetek elkerülése érdekében alkalmazta az éjjeliőröket (Nachtwächter), akiknek másik fontos feladata az idő múlásának jelzése volt. Az éjjeliőrök nappal sírásóként (Todtengraber) dolgoztak. A koldusbíró (Bettelrichter) elsősorban rendészeti feladatokat látott el, ő mérte ki az elítéltekre a botütéseket, 1705-1707 között pedig átmenetileg ellátta a törvényszolga (Gerichtsdiener) feladatait. A közmegvetésnek örvendő hóhér (Freymann, Henkher) a kínvallatás és az ítéletvégrehajtás mellett gondoskodott a dögök eltakarításáról, valamint a gyepmesteri teendők elvégzéséről. A nevezett időszakban Buda és Pest ugyanazt a személyt alkalmazta hóhérnak.55 Nem sokkal nagyobb megbecsülés övezte a törvényszolgát, aki a súlyosabb bűntettekben elmarasztalt személyeket őrizte a városháza börtönében, végrehajtotta a becsületet érintő büntetést vagy a testi fenyítést. A Duna két partját összekötő repülőhíd személyzetét Buda és Pest közösen alkalmazta és fizette. A helyszínen a hídvámszedő irányította a hídszolgák56 munkáját, ő szedte be a vámokat nem csak a túlpartra átkelőktől, hanem az elhaladó hajósoktól is. Ha az időjárás nem tette lehetővé a repülőhíd közlekedését, akkor a hídvámszedő gondoskodott az átkelés biztosításáról csónakokkal. A hídvámszedő munkájának ellenőrzésével Buda városa egy hídbiztost bízott meg, ezt a tisztséget az egyik tanácsos töltötte be.57 Buda és a kurucveszély Mivel a városlakók jövedelmének jelentős része a mezőgazdaságból származott, s a termés kiesése miatt nehézséget okozott a polgárság és a beszállásolt katonaság ellátása, Buda és Pest tanácsa minden erejével azon volt, hogy az élelmezési gondokat elkerülje és megoldja. A felkelők blokádja miatt lehetetlennek bizonyult, de legalább is nagy nehézségekbe ütközött fő kereskedelmi cikkük, a bor értékesítése. Pest és Buda fontos szerepet játszott a marhakereskedelemben, mivel az állatokat itt szállították át a Dunán. 1704-1705 telére a teljesen körbezárt Pesten valóságos éhínség alakult ki, a polgári lakosság szorult helyzetében a budai várparancsnok Pfeffershoven segítségéért 54 Jk. 1119. sz. 55 Bónis 1962. 50-52. 56 Először négy fő dolgozott hídszolgaként, de a gazdasági nehézségekre hivatkozó budai és pesti tanácsok az egyik személyt elbocsátották a szolgálatból. A szolgák mellett változó létszámú fegyveres őrség felügyelte az átkelést. Jk. 274. sz., Jk. 424. sz. 57 1 703. április 1. és 1706. március 31. között Franz Wabler, majd Wolf Heinrich Bösinger. Jk. 1086. sz., 1094. sz. 21