Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)
Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái
szór erősen mellbe vágta. Később ismét egymásnak estek, de a tanú ekkor már nem volt jelen, de azt hallotta, Jakob Poll - akit svábul Jäcklnek hívnak - ott volt. 1707. január 7. Sauttermeister, Zaunockh, W. Bösinger, Wähler, Eckher Külső Tanács (Johann Rodl kivételével) 1110. (VI. 409.) 1702-ben Johann Eckher akkori vízivárosi bíró, részint a városi tanács tudtával, részint a vízivárosi esküdtek és polgárok megbízásából Buda néhány ügyében Bécsben járt el és felvett a zsidó Isaak Leitersdorfertől 150 forintot. A tanács titkos szavazással úgy határoz, hogy Eckhernek és Langhansernek kimutatást kell benyújtania, hogyan költötték el a közösség javára a nevezett összeget. Amennyiben ez megtörténik, a város átvállalja a tartozást, Langhanser és Eckher megkapja a felmentést, időközben pedig kifizettetik az adósságot a hitelezőnek a Városi Főkamarási Hivatallal. 1111. (VI. 410.) Johann Langhanser, a jelenlegi vízivárosi bíró jelenti, hogy az elhunyt Peter Stöckel a polgárság nevében Bécsben járt. Langhanser azonban ekkor Máriacellben tartózkodott, s mikor visszaérkezett Bécsbe, ott találta Miesert, akinek Stöckel a polgárság ügyét átadta. Stöckelnek egyébként szántóföldjeinek megművelése és a szüret miatt igyekeznie kellett haza. 1112. (VI. 410-411.) A pesti Johann Riedl asztalos polgár tilalmat kér arra a 32 forintra, amit a Kalcher-örökösök a Telekkönyvi Hivatalnál letétbe helyeztek. A kérvényt azonban a tanácsosok elutasítják, mert Joseph Anton von Salgari egyértelműen bebizonyította, hogy a kérelmező részéről nincs helye tilalomnak. A kérvényezőnek Glöckelsberg tábornok házára még adósságkövetelése van és először a főhitelező (Principali) utasította őt, vagyis von Salgarit, mint megbízottat a teljes fizetésre. Másodszor pedig ez a tartozás azóta még Lasicot, mint építésfelügyelőt (Bau Inspector) is megilleti, tehát ennél fogva a kérelmezőt elutasítják. 1113. (VI. 411.) Gerardin tímár beidéztette Andreas Pichler marbachi (von Marbach)381 hajómestert. Pichler azt válaszolja, hogy a 40 forintot, amit most a tímár tőle követel, korábban nem halzsírra (Fischschmaltz), hanem raktárra (au/Laag) adták neki. A tanácsosok a felperest a vízivárosi bíróhoz utasítják, aki majd eljár az ügyben. 1114. (VI. 411.) Leopold von Schwingheimb, a Lekowitz-örökösök megbízottja Hans Georg Götztől a hagyaték ügyében benyújtott számadás magyarázatát (Erleütherung) követeli. A tanács a beadványt kézbesíti Götznek, s felszólítja, hogy az ügyben kiadott korábbi rendeletnek megfelelően minden további halogatás nélkül adja be a számadás kért magyarázatát. 381 Württemberg. 190