Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)
Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban
BUDA VÁROSA A 18. SZÁZAD ELEJÉN A regesztázott jegyzőkönyvek által felölelt évek több szempontból is jelentős fordulatot hoztak Buda városának történetében. A Rákóczi-szabadságharc nehéz éveiben, részben a kurucok sikereinek következményeként, Budát és Pestet az uralkodó szabad királyi város rangjára emelte. E rangemelés azonban nem jelentette azt, hogy egyetlen pillanat alatt hozzájutottak volna az új privilégiumaikban jól körülhatárolt jogaikhoz és jövedelmeikhez. Csak lépésről lépésre, bizonyos esetekben további hosszú küzdelmek árán szabadulhatott ki a város a Budai Kamarai Adminisztráció gyámsága alól, s vehette fel a harcot a joghatóságát csorbítani igyekvő budai várparancsnokkal. Buda polgárainak első lépése az önálló önkormányzatiság kialakítása felé az 1705-ben megtartott első szabad polgármester-választás és a Külső Tanács megalakítása volt. A városi élet csaknem minden területére hatással voltak a Buda városát közvetlenül is érintő háborús események. A kiváltságok megszerzésének költségei, az ezek megvalósulásához feltételként kiszabott más összegek, a háborúnak a gazdasági életre gyakorolt negatív hatásai, illetve a hadi események miatt keletkezett többletkiadások következtében Buda visszafordíthatatlanul eladósodott. E történeti bevezetés elsődleges célja, hogy a jelzett időszakról készített regeszták könnyebb megértéséhez, értelmezéséhez háttérinformációkkal szolgáljon. A város 17. század végi, 18. század eleji történetéről számos publikáció látott napvilágot, ezért a már részletesen feltárt eseményekre csupán vázlatosan térek ki.1 Ellenben feladatomnak tartom alaposabb vizsgálatnak alávetni az eddig alig-alig érintett kutatási területeket; e kettős célkitűzés esetenként bizonyos szerkezetbeli aránytalanságokat eredményezhet. Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704-1707 közötti időszakban Az 1704-1707 közötti években az uralkodóhoz mindvégig hűséges Buda és Pest állandó fenyegetettségben, a városok védelmező falai, külső sáncai közé szorítva élték mindennapjaikat, időnként hosszú időre elvágva az ország más „labanc” részeitől. Rákóczi hadvezérei minden évben újabb hadjáratot vezettek a Dunántúlra, hogy később, ha sor kerülhet rá, egyesülhessenek a francia és a bajor seregekkel. Az 1704-es 1 Budának és Pestnek a török kiűzése utáni párhuzamos fejlődéséről átfogó, mégis részletes áttekintést ad Nagy Lajos a Budapest története III. kötet Budapest története 1686-1790 címet viselő részében (Nagy L. 1975.). Tekintettel az említett szerző Buda topográfiai viszonyairól nyújtott aprólékos elemzésére (Nagy L. 1975. 30-48.), e témát mellőzöm. 9
