Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)

Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái

sa rá. A tanács úgy határoz, hogy a vádlott több bírói meghagyás (gerichtliche Aufflaage) után most három napon belül egyezzen meg a felperessel (Kläger), ellenkező esetben teljesítik a sértett kérését.

429. (VI. 186.) Paul Schellhom tanúvallomást tesz Salomon Prauss Wenzel Bőssel ellen elkövetett gyilkossági ügyében. A vallomást személyes esküvel (körpörlicher Aÿd) erősíti meg.

430. (VI. 186-187.) Matthias Cammerlohr a pesti özvegy Hofer asszonyt perli, mivel a nő férje 1695-ben a Hueber-árvák érdekében tett fáradozásaikért Dollesnek, Martininak, Rodlnek és neki 50 akó mustot (Maisch) ígért a Hueber-örökséghez tartozó szőlőből. Hofernak az 50 akó mustból legalább 40 akót kellett volna adnia. Dolles és Martini a részüket állítólag Hofemek ajándékozták. A felperes azonban soha nem ajándékozta a részét az időközben elhunyt Hofemek, ezért kéri, hogy az özvegy az 1695-ös áron, vagyis akónként 4 forint 30 krajcárért - tehát a 10 akóért 45 forintot - vagy pedig természetben adjon 10 akó bort. Ellenkező esetben tilalmat kér az özvegy szüretére. A tanács ilyen tényállás mellett elrendeli a teljesítést.

1705. szeptember 28.286

431. (VI. 187-188.) Von Schwingheimb információt kér a tanácstól az elhunyt Simon Lekowitz hagyatékáról. Erre tájékoztatásul közük: először, hogy Simon Leko- witz halála után rögtön, 1704. március 25-én Hans Georg Götz ácsmester polgárra bízták a hagyaték ügyét, sőt, azután maguk a würnitzi rokonok (Befreündten zu Wirnitz) is mindenre felhatalmazták (in allem bevollmächtiget worden) az 1704. december 31-én kelt okiratban (vermög des Litterarÿ instrumenti). Másodszor, hogy Götz a hagyatékról folyó év január 23-án a tanács elé terjesztette a számadásait. Harmadszor, hogy az elhunyt szőlőjét a würnitzi örökösök jóváhagyásával (mit Consens) még márciusban felbecsültették (Schätzung) és eladónak (feil) nyilvánították. Erre azt Götz folyó hónap 24-én 140 forintért megvásárolta és az adósságköveteléséről készített kivonattal együtt (mit Abzug seiner Schuld-forderung) a vételár maradékát (der Überrest des Kaufschillings), 109 forint 22 krajcárt, a magisztrátus parancsára a Városi Telekkönyvi Hivatalnál nyugta ellenében letétbe helyezte. Negyedszer287 közük, hogy szintén Götzöt hatalmazták meg (gewalt traget) az elhunyt által von Rittersheimb lovagnak 1704. február 21-én kölcsönadott, de még meg nem fizetett 150 forintos adósság behajtásával (einzucasiren) és bírósági letétbe helyezésével. Az örökségért vetélkedő rokonok és az özvegy a vagyonból perük egymást.

286 A tanácsülés résztvevőinek nevét nem tüntették fel.

287 A számozás téves, az eredeti szövegben kétszer szerepel a 3tio pont.

114