Szögi László: Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása I. 1526-1867 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2004)
Bevezetés
Fakultások, szakmacsoportok A 8. táblázatban a külföldön beiratkozott budai és pesti hallgatók tanulmányaira vonatkozó adatokat foglaltuk össze. A tudományegyetemek többségénél rendelkezésünkre áll az az adat, amelyik j elzi, hogy a diák melyik fakultásra iratkozott be. A bölcsészettudományi karok esetében azonban ez sem mindig elegendő információ, hiszen a 19. században e karok keretein belül sokszor a mai értelemben vett természettudományokat tanultak a jelentkezők, de ez csak esetenként, másodlagos forrásokból derül ki. A műszaki főiskolákon sokáig nem léteztek a hagyományos fakultások, viszont elkülönültek az oktatási szakirányok, így itt sokszor pontosabban tudjuk, hogy a hallgatók mit tanultak. Hasonlóképpen igaz ez a művészeti akadémiákra, ahol az esetek többségében pontosan ismerjük, milyen művészeti ágat tanultak az egyes beiratkozok. Táblázatunk első adata már mutatja, hogy főleg a 19. században Pest és Buda esetében az átlagostól eltérő peregrinációs szokásokkal találkozunk. Első helyen 21,6%-kal a mérnöki, építészeti, illetve a természettudományokat hallgatók állnak, ami országos átlagban másutt nem fordult elő. E csoporthoz számítottuk azt az 54 építészt is, aki formailag képzőművészeti akadémiákon tanult, mert ebben az időben az építészetet itt tanították. Hasonlóképpen ide soroltuk a külföldön bányászatot, kémiát, építőmérnöki, gépészmérnöki ismereteket tanulókat, illetve azokat, akikről kiderült, hogy a tudományegyetemeken természettudományokat tanultak. A második helyen 17,2%-os képviselettel az orvosok, sebészek és gyógyszerészek állnak, akiknek száma különösen a reformkor kezdetétől, majd 1849 után emelkedik erőteljesen. A pesti orvosi képzés elmaradottsága miatt a kiegyezés előtt nagyon nagy számban iratkoztak be magyarországi hallgatók a bécsi orvosi karra és ennek hatása látszik mostani adattárunkban is. Harmadik helyen meglepetésre a művészeti terület található, méghozzá 11%-os képviselettel, ami nagyon magas arány. A teljes németországi peregrinációban a művészeti terület 1789 és 1919 között csak 4,2%-ot tett ki, és a birodalmon belüli összesítésben is messze ezen arány alatt maradt. Mindez azt mutatja, hogy Pest és Buda már a 18. század második felétől kiemelkedő szerepet játszott a hazai művészeti életben és utánpótlását folyamatosan külföldön is biztosította. A 9,1%-kal negyedik helyen álló bölcsészek csoportja vegyes összetételű és meglehetősen bizonytalan réteg. 1848 előtt a bölcsészkarok előkészítő jellegűek voltak, ahonnan más tudományterületekre lehetett tovább lépni. Az 1850-es reform után pedig hosszú évekig nagyon alacsony volt a 22