Dokumentumok Budafok-Tétény történetéhez 1731-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Budafok-Tétény (Budapest, 2002)

Bevezetés

nyezés volt Magyarországon, mivel a szeszipar olyan új ágát honosította meg, amely addig kizárólag francia monopóliumnak számított. Franciaországból hozták a gépeket, Cognac vidékéről alkalmaztak művezetőt. A gyár 1886-ban válságba került, ezért átvette a Haas és Deutsch cég, de az elnevezésében ezután is megmaradt a jól csengő Keglevich név: „Gróf Keglevich István utódai". A gyár a termékeit nemcsak Európában értékesítette, hanem az Egyesült Államokban, sőt Kínában is. Konyakgyárak alapítása éppolyan népszerű volt, mint a pezsgőgyáraké: 1884-ben alakult a Czuba Durozier és Társa konyakgyár, 1887-ben pedig Schlosszer Eduard alapított konyakgyárat.

38 A 19. század végéig általánosnak mondható, hogy a vállalkozók tőkéjüket legszívesebben a komoly helyi tradíciókkal, jó adottságokkal rendelkező élelmiszeriparba fektették be. Az első gyár Budafokon, amely már egyáltalán nem kötődött az élelmiszeriparhoz, az 1895-ben beindított Unió Altalános Gyufagyár Rt. volt, amit aztán számos mas ipari üzem követett. Promontoron a 19. század második felében gazdasági struktúraváltás következett be. Az addigi legfontosabb megélhetési és munkalehetőség, a szőlő kipusztulásával nem hanyatlott le végérvényesen a környék. Éppen jókor érkezett néhány vállalkozó szellemű idegen, akik beruházásaikkal olyan ipart telepítettek Promontor-Budafokra, amely piacképes volt, s így tartós megélhetést biztosított a helybelieknek. Sikerüket több tényező is elősegítette: a szőlővész miatt rendelkezésre álló szabad munkaerő, a főváros közelsége, a meglévő közlekedési, szállítási lehetőségek (a főútvonal és a vasút, de a Duna, mint természeti útvonal is), a borászat és pincészet terén meglévő szakértelem. Ehhez járult végül az újonnan érkezett ipartelepítők szaktudása és tőkéje. Promontor, de Tétény is, addigi létét, gyarapodását a szőlőnek köszönhette. Az 1880-as évektől az ipar lendítette elő a községek fejlődését. választották pártonkívüli programmal, de hamarosan a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. 1885-ben az Opera és a Nemzeti Színház intendánsa lett. Jelentős szerepet vállalt a Vígszínház létrehozásában. 1898-ban az uralkodó ismét kinevezte intendánssá az Operához és a Nemzeti Színházhoz, de 1902-ben lemondott. Sok kritikát kapott pazarló gazdálkodása és zsarnoki természete miatt. 1905-ben a képviselőház nyílt ülésén összeszólalkozott egy néppárti képviselővel, kardpárbajjal kívántak elégtételt venni egymáson, és ennek során Keglevich István gróf halálos sebet kapott. Budafok-Tétény Millenniumi Album. Szerk.: Garbóczi László - Kanyó Ferenc Száray Miklós. Budapest, 2001. 138. p. Lásd az adattárban a statisztikai kimutatásokat a térség ipari vállalatairól (9. táblázat). 38 39 35