Pest-Budai nemzetőrök 1848-1849. Dokumentumok a Fővárosi Nemzetőrség történetéhez - Budapest Törtenetének Forrásai (Budapest, 2001)

Bevezető

A forrásközlés módja A többségében németajkú polgárokból álló budapesti nemzetőrség közölt dokumentumai kivétel nélkül magyar nyelven íródtak.

98 A cs. kir. hadseregben kiképzést nyert altiszteknek, tiszteknek éppen ezért nem a szakszerű vezetéssel, hanem sokkal inkább a magyar nyelvvel és helyesírással támadt komoly nehézségük, így a dokumentumok közlésénél - a nehézkes fogalmazás olvasásának megkönnyítésére - a mai helyesírás szabályait követtük a régies szófordulatok megtartása mellett. A mára már olvashatatlan vagy éppen hiányzó szöveg- és szórészleteket szögletes zárójelben kiegészítettük, feloldottuk, egyes esetekben pótoltuk a jobb megértés érdekében. Az egyes szövegen belüli eligazodást nehezítette az is, hogy nem folyamatosan vezették a könyveket. Ezt a folyamatosságot nemcsak a testvérvárosok sorsát alapvetően befolyásoló történelmi események akaszthatták meg, hanem a nehézkes indulás is: kezdetben, avagy a nemzetőrség újjászervezésének idején sem nyúltak azonnal a toll után minden szál irat beérkezésekor, majd az áthelyezések, az elvezénylések, szabadságolások is közrejátszottak abban, hogy hiányok keletkeztek. A bejegyzéseket éppen ezért egységesen időrendben közöljük, ennek rendeltük alá az iktatószámokat is." Kötetünket rövidítésjegyzék, névmutató, irodalomjegyzék és jegyzetapparátus egészíti ki. A tájékozódás és a könnyebb eligazodás érdekében a főszövegben előforduló nemzetőr tisztek beosztását a Függelékben adjuk meg. A kötet összeállítói mindenek előtt a lektornak, Urbán Aladárnak mondanak köszönetet értékes és segítő észrevételeiért, és Hermann Róbertnek a szakmai útmutatásért. Köszönet illeti Szíj Jolánt, a Hadtörténelmi Levéltár igazgatóját, hogy Magyar nyelvű az I. zászlóalj iratanyaga is és a pesti tanácsi levéltárban őrzött, a nemzetőrségre vonatkozó iratok is, ezzel szemben a a budai nemzetőrök és tisztek jóval gyakrabban használták, jelentéseikben és az egymásközti levelezésükben a német nyelvet. Az iktatószámokat elhagyni már csak azért sem lehetett, mert pl. a budai zászlóalj esetében a bejegyzések e szám alapján követhetők nyomon az egyébként a hónapok időrendjében rendezett zászlóalji irattárban, és ugyancsak itt található fel az „F"-betűvel jelölt főparancsnoki utasítások teljes szövege is, ami IV. zászlóalj 1. századának parancskönyvében szerepel. 37