Pest-Budai nemzetőrök 1848-1849. Dokumentumok a Fővárosi Nemzetőrség történetéhez - Budapest Törtenetének Forrásai (Budapest, 2001)

Bevezető

tó)köny vet.

91 Ezek a dokumentumok az 1848^9-es források külön csoportját képviselik, de nem tekinthetők csak a hadtörténet körébe tartozó forrásoknak, mivel nem hivatásos katonai alakulatok szabályosan és következetesen vezetett könyveiről van szó, a budapesti nemzetőrséget tekintve pedig nem harci cselekményekben való részvétel dokumentálásáról. Nem vezették a szabályzat szerint őket, sőt egyik másik rendeltetését is különbözően értelmezték Pesten is és Budán is;

92 másképp vezette a nemeztőr zászlóalj segédtisztje és másképpen a század őrmestere. Az ok arra vezethető vissza, hogy a nemzetőrségről szóló törvény életbe lépése után késett az egységes szolgálati szabályzat kiadása, s emiatt a dokumentumok tartalma és formája erősen függött az azt vezető katonai képzettségétől, műveltségétől és nem utolsósorban a magyar nyelvben való jártasságától. A budapesti nemzetőrség fennmaradt parancs-, levelező- és iktatókönyve elsősorban a testvérvárosok polgárainak a törvény által előírt, ám a körülmények által is alakított fegyveres szolgálatáról szól, sajátos színnel és tartalommal töltve meg azokat. így a karhatalmi feladatot ellátó, rendfenntartó erőként működő nemzetőrség története szorosan hozzátartozik az ország politikai központját alkotó, történelme legnagyszerűbb napjait élő testvérvárosok 1848-1849-es történetéhez. A nemzetőrség 1848. júniusi újjászervezése eredményeként - mint már említettük - Pest és Buda nemzetőrsége területileg egy nagyobb egységbe, a Pest megyei nemzetőrségbe tagozódott be, külön főparancsnokság, a budapesti alá tartozott, ezáltal szervezetileg is hangsúlyt kapott a két város - elsősorban politikai és stratégiai - helyzetéből adódó jelentősége. Hat zászlóalja egyenként hat-hat századból állt. A fennmaradt, és kötetünkben közölt dokumentumok megerősítenek bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy mind - az összesen - hat zászlóaljnál és harminchat századnál vezettek parancs-, levelező- és iktatókönyvet, tehát 42 ilyen dokuHermann Róbert a Hadtörténelmi Közleményeknek a forradalom és szabadságharc százötven éves évfordulója tiszteletére összeállított 1998. évi márciusi számában ad e forrástípusról, azaz a honvédsereg és a nemzetőrség - országos és megyei gyűjteményekben - fennmaradt naplóiról, parancs- és levelezőkönyveiről értékelő áttekintést: Hermann, 1998b. 216-225. p. A továbbiakban az általa leírtak az irányadóak. Pédául az, hogy a parancskönyvbe csak parancsok, rendeletek vagy kérvények kerülnek vagy a kimutatások, fegyverjegyzékek stb. is; minden parancs, vagy a pestibe csak a pesti, illetve budaiba a budai nemzetőrséget érintőek, teljes szöveg vagy csak összefoglaló ismertetés stb. 33