Pest-Budai nemzetőrök 1848-1849. Dokumentumok a Fővárosi Nemzetőrség történetéhez - Budapest Törtenetének Forrásai (Budapest, 2001)
A pesti (pestmegyei) V. nemzetőrzászlóalj parancskönyve - 1849. május 4.-június 26.
335. Tudomásul a századok esküdtszékeinek a mihez tartás végett: folyó év október 26-án tartatott Pest városi hatóság közgyűlése a nemzetőrök iránt következő határozatot adott ki: A nemzetőri főparancsnoksághoz. Tapasztaltatván, miként az eddigi fennálló szabályok, különösen az esküdtszéki eljárás a helybeli nemzetőrség között szükséges fegyelmet fenntartani és [a] nemzetőri szolgálatban pontosságot és arányosságot eszközleni elegendő nem volt képes: a századosok felelősség terhe alatt ezennel utasíttatnak, hogy [ha] az őrszolgálatokra személyesen vagy minősített helyetteseik által meg nem jelennek, maga a kapitányból s az esküdtszéki, legalább két tagból álló bíróság elibe állítván, az alapos ok nélkül őrszolgálaton meg nem jelenteket- első esetben 24, másod [ik] esetben 48, harmad[ik] esetben 72 órai, s így több több ideig közfogságban marasztalják. S azt a városhatóságnak végrehajtás végett haladéktalanul bejelentsék - a végrehajtás külvárosi bíróságoknak is felelőség terhe alatt szinte kötelességökké tétetik. 518 [1]848. november 3. őrn[agyi] rend[eletre]. 1848. november 4. 336. Az 5-ik századnál levő főhadnagy, Egressy Gábor 519 úr Szegedre biztosul küldetvén a honv[édelmi] bizottmánytól ki, ennek helyébe visszatértéig helyettes főhadn[agy] választásra az illető százados úr felszólíttatik. Pest nov[ember] 4. [1]848. Őrn[agyi] rend[eletre.] 518 Lásd: IV. zalj 1. század 99-1849. 519 A Nemzeti Színház ismert és népszerűi színművésze; 1848. október 15-től népfelkelési és kormánybiztos Szegeden, illetve Csongrád és Csanád megyében. 1849 márciusától Szemere Bertalan teljhatalmú felső-magyarországi kormánybiztos oldalán, a felvidéki védsereg megszervezésében vezénylő századosként vesz részt. Május végétől ismét Pesten tartózkodik a Nemzeti Színháznál. Július közepén Petőfi Sándorral az erdélyi hadsereghez indul, majd a szabadságharc bukása után Törökországba menekül. Bona, 1988. 684-685. p.; Hermann, 1998a. 38. és 57. p. 291
