Pest-Budai nemzetőrök 1848-1849. Dokumentumok a Fővárosi Nemzetőrség történetéhez - Budapest Törtenetének Forrásai (Budapest, 2001)

Bevezető

rabban nekik maguknak kellett gondoskodniuk fegyvereikről. A krónikus fegyverhiány enyhítésére a parancsnokok arra biztatták nemzetőreiket, hogy ha tehetik, vásárlással tegyenek szert fegyverre. A két város hatósága pedig arra törekedett, hogy elegendő jó minőségű kincstári fegyverrel láttassák el nemzetőrségüket

41 A kiosztott fegyvereket azonban a nyár folyamán, illetve az év végén visszavették tőlük, s a beszedettekért cserébe használhatatlan fegyvereket osztottak szét közöttük azzal az indokkal, hogy gyakorlatra és őrszolgálatra azok is megfelelnek. A nemzetőröket azonban nemcsak ez az eljárás keserítette el, hanem az is, hogy jó (vagy a körülmények között annak minősülő) fegyvereikért éppen a legnagyobb szükség idején - Jellacic, illetve Windisch-Grätz seregének közeledtekor - hadi kaszákat, illetve lándzsákat kaptak kezükbe.

42 Különösen a hadi kasza, ez a tipikus népfölkelői fegyver sértette mélyen polgári önérzetüket, tépázta meg büszkeségüket. 1848 decemberének végén azonban sem a pesti, sem a budai nemzetőrség kezén nem maradhatott kincstári lőfegyver.

43 Ez a krónikus fegyverhiány

44 azután demoraliTörekvésük azért is volt indokolt, mert a gyakorlatok közben előfordult, hogy még az új, korszerűnek számító belga fegyverek között is előforudltak hibásak. Lásd: I. zalj, Levelezők. 60-1848. Október elején a budai I. zászlóaljnak csak azért nem kellett leadni kincstári fegyvereit, mert Jellacic előrenyomulásával készenlétbe helyezték (I. zalj Levelezőv. 69és 71-1848), a pestiektől viszont beszedték (V. zalj 183-1848.). Ősszel hadi kaszákat, december végén lándzsákat kaptak. Az év végén Kiss Miklós, a budai nemzetőrség parancsnoka, az éppen csomagoló és Debrecenbe készülő hadügyminisztériumba Répásy Mihály honvéd tábornoknak jelentette, hogy: „a budai nemzetőrségnél kiosztott álladalmi minden fegyverek beszedetvén, ugyanitt a fegyvertárba be is adattak, s az őrtanyákon lévő szuronytalan s nagy részben teljesen használatlan állapotban levők kivételével jelenleg rendelkezésem alatt egy darab lőfegyver sincs." MOL RÍ6 Budai Nemzetőri i. December. (Lásd: I. zalj, Iktatók. 687-1848.). Minden kérés, felhívás, szigorú fegyverleadási rendelet ellenére is maradtak fegyverek a lakosság kezén. Ezek jobbára a polgárok saját tulajdonát képezték. így 1849. január elején, a csapatai élén Pest-Budára bevonuló Windisch-Grätz altábornagy egyrészt feloszlatta a nemzetőrséget, másrészt tetemes mennyiségű fegyvert gyűjtethetett össze. BFL IV. 1303. c. Pest város lt. Tanácsi Rendőri i. 2316/1848-49. sz.; a budai fegyverbeadásról: BFL IV. 1002. j. Buda város lt. Tanácsi lev. 1878-1851/53 sz. A fegyver- és lőszerhiányra álljon itt egy korabeli anekdota: „- Mi jut eszedbe?! Töltetlen puskával menni az ellenségnek? - monda az egyik nemzetőr a másiknak a szabadságharcban. - Csitt! Hisz az ellenség nem tudja!" Farkas, 1998. 141. p. 19