Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

Ezres nagyságrendű munkássereget dolgoztatott ekkor már a Wolfner bőrgyár vagy a Danubius Hajó- és Gépgyár is. S egyre újabb perspektivikus ágazatok fedezték fel Újpestet, amely már lényegében összenőtt a Váci út és Lehel út tengelyére felfűződő angyalföldi gyárövezettel. 1912-ben a nemrégiben részvénytársasággá alakított „dr. Kereszty, dr. Wolf és társa Vegyészeti Gyár" vásárolt telephelyet gróf Károlyi Lászlótól, és a következő évben felvette a nagy karriert csinált „Chinoin" nevet.

28 Újpest a századfordulót követően vált igazán a hatalmas gyárak városává: a nagyiparhoz sorolt, 20 munkásnál többet foglalkoztató vállalatok száma egy évtized alatt 15-ről 40-re, munkáslétszámuk 1700-ról 6400-ra emelkedett, és ekkor jelent meg az ezerfős vállalatok kategóriája.

29 Azonban már az új évszázad beköszöntét is Magyarország egyik legnagyobb ipari településeként érte meg. 1900-ban közel 42.000 főnyi lakossága messze meghaladta az összes rendezett tanácsú városokét, de még a vármegyékkel azonos jogállású törvényhatósági városok között is a középmezőnyben foglalt volna helyet. Az ipari keresők létszámát tekintve pedig (Budapest, Pozsony és Debrecen után) a negyedik helyen állt.

30 Ez a tekintélyes ipari centrum, a magyar ipar zászlóshajóinak számító üzemek és országos jelentőségű nagytőkés dinasztiák székhelye, még mindig a községi közigazgatás szűkös keretei között kényszerült birkózni azokkal az egyre torlódó feladatokkal, melyeket a gyáriparosodás a közszférára hántott. Wolfner Lajosék 1886. évi, a fővároshoz való csatlakozásra irányuló kezdeményezésének elutasításában fontos szerepet játszott a helyi kispolgárság félelme attól, hogy „a fővárosi községi közterhek, a közpótadón kívüli házbérkrajcárok, regálé díjak és más járulékok pedig a jelenlegi községi közterheket tetemesen felülmúlják, de maguk az ottani közterhek fokozódása nem állana arányban a községi lakosok keresetképességével és vagyoni helyzetével."

31 Ugyanez a réteg azonban éppúgy tartott az önálló városigazgatási apparátus eltartásának költségeitől, így nem sorakozott fel a rendezett tanácsú várossá alakulás terve mellett sem. Végső soron mégsem a helyi 28 Sipos Antalné - Bencze Géza - Bikki István - Korbonits Dezső: Egy mindig megújuló vállalat: a Chinoin története (1910-1995). Bp., 1996. 29 Statisztikai melléklet 8-9. táblázata jelen kötetben. 30 A magyar városok statisztikai évkönyve. Szerk.: Thirring Gusztáv. I. Bp., 1912. 52-54.; 126-131. p. 31 14. sz. dokumentum jelen kötetben. 34