Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)
DOKUMENTUMOK
ta helyét. Vádlott úgy a munkásságnak, mind a zsidóságnak hosszú időn keresztül megbízott exponense volt a városházán. Vele szemben a tárgyaláson egyetlen tanú, Bosán János volt, ki az előbb felsorolt körülményeket vitássá tette vallomásában. 275 A kihallgatott többi tucat tanú - kiknek szavahihetőségéhez szó nem fér -, vallomásával szemben ez az elkeseredéstől és kétségtelenül jogos bánattól szinte támadó vallomás nem volt alkalmas az előbbi vallomások lerontására. Még dr. Molnár József 276 tanú vallomása emelendő ki vádlott egyéniségének megvilágításánál, ki azt vallotta, hogy a felszabadulás után őt akarták ismét polgármesternek tenni, és amikor ez a terv a munkásság előtt szóba került, azok inkább örültek, mint tiltakoztak. Vádlottal szemben egyöntetűen vallották tanúk, hogy gyengekezü és befolyásolható ember volt, ki nemigen bírt e szerint akaratának kellőképpen érvényt szerezni. Ez a jellemkép állapítja meg a bíróság megítélése szerint vádlottnak alanyi bűnösségét, de e körülmények kihatnak cselekményének tárgyi súlyára is. Ilyen jellemvonásokkal rendelkező ember, ha elkövette a fenti tényállásban írt cselekményeket, ott a szándék fokának értékelésénél nem pusztán az eredményt kell nézni. Ily körülmények között ugyanis az látszik valószínűnek, hogy ez a könnyen befolyásolható és tehetetlen, de egyébként minden szempontból becsületes és jóakaratú ember, az elmúlt nyilas rendszer, illetve azt megelőző Sztójay-éra hullámain hánykolódó, vergődő és a szélsőjobboldali elemek által terösszetört ember benyomását keltette, aki semmit nem tud tenni. Én azt mondottam ekkor, hogy akkor el kell hagynia a polgármesteri széket. Székely felvilágosított, hogy ö pontosan az ellenkezőjére beszélte rá." Venetiáner Ernő azt vallotta: „... tudom, hogy el akart menni nyugdíjba, de én is, mások is kértük, hogy maradjon a helyén, és legyen segítségünkre, mert minden kis segítség is sokat jelent." Kelemen Gyula vallomása szerint „A párt nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a polgármester helyén maradjon-e. Én osztottam vádlottnak azt a nézetét, hogy dr. Székely és dr. Szűcs kérelmére maradjon, igaz, hogy ennek sok eredménye nem volt." 275 Bosán János cipőgyári művezető a deportálásból tért haza. „Közönséges bandita" jelzővel illette Hesst. Fő bűnét abban jelölte meg, hogy „nem adta tudtunkra a deportálást, holott ő előre tudta. ... A vádlott múltját illetően minden zsidó bízott abban, hogy kellő időben fog bennünket értesíteni." 276 dr. Molnár József magántisztviselő vallotta azt, hogy a „felszabadulás után ismét őt akarták a város élére állítani polgármesternek. Ezt közvetve Paulusz Alajostól tudom, hogy a munkásság előtt szóba került a polgárin esteri kérdés, és dr. Hess Pál ellen nem tiltakoztak, inkább örültek." 322
