Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK

szakszervezetek 8 kommunista és 7 szociáldemokrata pártállású, tehát összesen szintén 15 tagot, a polgári párt 10 tagot delegáljon, míg a fennmaradó 5 helyet pártokon kívüli, vagy felüli társadalmi előkelőségekkel töltsük be. Ezek volnának: a Kommunista Párt által kreált Demokratikus Nőszövetség, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség stb. megbízottai és egyéb előkelőségek. A Kommunista Párt javaslatát természetesen nem fogadhattuk el a következő indokainknál fogva: Teljesen fölösleges a Polgári Párt megalázása és a munkáspártok ellen való hangolása, amikor arra semmi szükség nincsen. Hogy a város lakosainak több mint 16%-a polgári foglalkozású, ez még avatatlanok által is megállapítható. De indokolatlan is ez, mert az általunk javasolt paritásos megosztás kétharmados többséget biztosít a munkáspártoknak. Ennek ellenére hajlandóságot mutattunk a két munkáspárt mandátumainak növelésére a polgári párt rovására, de a kommunista párt mereven ragaszkodott a szakszervezetek képviseletéhez, hivatkozva a budapesti példára. Nem feladatunk a fővárosi elvtársak cselekedeteinek bírálata, legalább is nem ezúttal, de a magunk esetében kényszerítő ok nélkül nem vagyunk hajlandók szembefordulni a párt programjával és elvi alapjaival. Évtizedeken át harcoltunk a pluralitás ellen, tehát magunk nem élhetünk vele. A kommunista párt vezetői szerint a szakszervezetek sok tagja még nem tagja egyik munkáspártnak sem, tehát ezeket képviselethez kell juttatni. Arra kérdésre, hogy a két munkáspárthoz tartozó tagok közül kinevezett képviselőtestületi tagok hogyan képviselik a „pártonkívüli" tagokat - nem tudtak felelni. Legfőbb érvül azt hozták fel, hogy a szakszervezeteket politizálni akarják, sőt egyikük azt sem tartotta kizártnak, hogy politikai választásokon a szakszervezetek önálló listával lépjenek fel. Ezzel a felfogással vitatkozni nem lehet, kijelentettük, hogy amint a múltban, úgy ma is a munkásság gazdasági érdekképviseleteinek tartjuk a szakszervezeteket, melyeknek nem feladatuk a politikai problémák megoldása, erre valók a pártok. Semmiképpen sem vagyunk hajlandó fasiszta vagy félfasiszta módszereket átvenni, korporációs vagy hivatásrendi megoldásokat elfogadni kényszerítő ok nélkül, annál inkább sem, mert ebben az esetben a polgári rétegek ugyanúgy kérhetik az ipartestületek, kereskedőtársulatok stb. képviseletét. Ez a megoldás ott ahol politikai pártok nincsenek, indokolt és szükséges lehet átmenetileg, de nem fogadható el megoldásul a politikai pártok működése mellett. 303