Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

DOKUMENTUMOK

léseit, amelyeknek teljesítése legfőbb kötelessége a város vezetésére és életének irányítására rendelt minden szervnek. Városunk legégetőbb és legsürgősebben megoldandó kérdéséről: a lakás és házbérügy kérdéséről van szó. A helyzetnek túlzott színekkel való festésére szükség nincs. Maga a helyzet a maga igaz valóságában oly rettenetes, hogy ahhoz magyarázat nem kell. A helyzet egyszerű ismerése felülmúl minden túlzott leírást. Azért mi csak röviden vázoljuk az állapotokat, és előadjuk az ennek folytán szükséges teendőket. Ami lakás- és házbérvisszásságok szerte az országban és különösen a fővárosban vannak, azokat szinte összesajtolt, fokozottabb mértékben, hatványozott alakban találhatjuk Újpesten. Egyrészről a város lakosságának élete és egészsége ellen való merényleteknek nevezhető lakásviszonyok, másrészt a lakosság egyenes kifosztásra irányuló házbérpolitika. Mintha mindennek célja csak a lakosság, de különösen a munkásság kiszipolyozása volna. Lakások nincsenek. Ennek következtében a lakásszükség, lakás zsúfoltság legszomorúbb következményei mutatkoznak. Az ágyrajárók, a pincelakók, az albérlők nyomorúságának csak a regényekben rajzolt leggyalázatosabb állapotát itt Újpesten egész városrészekben, utca hosszat, minden házban közvetlenül szemlélheti mindenki, akinek kis érzéke van a nép viszonyai iránt. A lakások nedvesek, egészségtelenek, barlangnak sem nevezhető szűk, piszkos, nyomorúságos odúk, amelyekből a lakók a korcsmába menekülnek, hogy levegőt szíhassanak. A házuzsora az élelmiszeruzsorával, az üzletuzsorával kezet fog és a szatócsok a lakásszükséget fegyvernek használják, hogy a lakókat vásárlásra kényszerítsék. A túlzsúfolt lakásokban a tüdővész és minden fertőző betegség melegágyra talál a szegény embereknél. Az erkölcsi züllés természetes következménye ennek. Egy szűk szobában 3-10 különböző rendű, nemű és korú ember van egymásra zsúfolva. Az eliszákosodás, az erkölcsi elaljasodás ennek nyomában jár. És ezzel szemben már a hatvanas években kimutatta Schwabe híres statisztikus, hogy a munkásság keresetének 1/3 részét fordítja lakbérre. Ami azóta természetes még nagyobb aránytalanságra fokozódott. A háztulajdonosok kíméletet és könyörületet nem ismerve zsarolják ki a véradót. És ha ennek okait kutatjuk, azt világosan megtaláljuk a viszonyokban. A háztulajdonosoknak ellenőrzés nélkül való gazdálkodása, az ingatlanokkal való üzérkedés, az ingatlanforgalom szabályozatlansága, az építkezés rendszertelensége, a 147