Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - Komárom felmentése után Bécs ellen vagy Budára? A feldunai hadsereg hadműveleti helyezete. Április 14. befolyása a döntésre

eső szolnok-pesti 100 km-es vasútvonal, valamint a Hentzi hatókörébe eső pestváci 34 km-es vasútvonal akkori teljesítőképessége és a budapest-komáromi úthálózat állapota, még a dunai közlekedés lehetőségét is számításba véve sem biztatta arra, hogy Komáromtól nyugatra folyton növekvő, nagyobb távolságra és hosszabb időre elmozduljon. Ehhez előbb a hadműveleti alap 200 kilométerrel nyugatra, Komárom köré való áthelyezésére, a Budapest-Székesfehérvár-Komárom-Ipolyság közti terület megszervezésére volt szükség, melynek legerősebb és legjobban berendezett Duna-menti emporiuma Komárom volt. A hadműveleti és hadtáp alapnak áthelyezése csak a kormány, a hadügyi igazgatás és a hadsereg-intézetek 200 km-rel nyugatra való áthelyezése útján volt elképzelhető. Csak akkor, ha ez tökéletesen végbement, lehetett volna szó arról, hogy a Görgei-féle feldunai hadseregből és a többi nélkülözhető seregrészekből létesülő „nagy hadsereg" Komáromból Bécs ellen működjék. Amíg ez meg nem történt, addig minden egyes lépés, amelyet Görgei Komáromból nyugat felé tesz, ennek az amúgy is gyöngén működő hadtápvonalnak meghosszabbodását s így magának a hadsereg ellátásának rosszabbodását, sőt fennakadását jelentette volna.

13 A lövőszernek Nagyváradról Debrecen-Miskolc-Losonc-BalassagyarmatIpolyságon át irányított szállítása már Komárom előtt elakadt,

140 de különben is kockázatos lett volna, ha a nagyváradi lövőszert szekéren Szolnokra, onnan vasúton Budapestre, majd innen Vácra s végül hajón vagy szekéren Komáromon át kell a hadsereg után szállítani. Ezt az utánpótlási kérdést a szabadságharc utáni első időkben, történészeink egy része mellékesnek s amennyiben azt Görgei saját igazolására érvül hozta fel, a kérdést mellébeszélésnek és álürügynek minősítette. Pedig kétségtelen, hogy 1848^-9-ben a saját kora fogalmainak megfelelően szervezett, anyagi eszközeihez képest jól felszerelt és korszerűen harcoló hadsereg már sem a puska-, sem az ágyúlövőszert nem nélkülözhette, s ezt nem pótolhatta egyedül szuronyával. Ennek a lövőszernek a gyártás helyétől a harcoló hadsereg után való szállítása az akkori kezdetleges közlekedési viszonyok között súlyos feladat volt. Ezt a súlyos feladatot, el kell ismernünk, többnyire bámulatra méltó erőfeszí139 Mint látni fogjuk, a lövöszerrel máris ez történt. Nagysallónál, majd pedig Komáromban oly nagy volt a tábori tüzérség lövőszerhiánya, hogy az már az üldöző Poeltenberg Ernőt is Győrhöz szegezte. Budán pedig már május 4-én baj volt a 12 fontos állásütegek lövőszerével. 140 Mert önkényesen, a szolnoki vasútvonalon Pestre irányították. 89