Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)
A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - Budapest elvesztése. Visszafogalalásának szükségessége. Isaszeg után Budapest vagy Komárom?
letkeztek volna Pesten a bizonyára makacsul védekező utóvédekkel, s míg a császári sereg a hajóhídon és a Lánchídon át a Duna jobbpartjára átkel, a támadó magyar sereg és a visszavonulást fedező utó védek küzdelme közben milyen károkat szenvedett volna a kettős főváros, főleg pedig ennek balparti része? Bizonyos, hogy egy ilyen, a sajátunkat sem kímélő erőszakolt harc, egészen a Duna partjáig folytatva, a császári utó védek kitartása esetén nemcsak a város épületeit és a hajóhidat, hanem a Lánchidat is veszélyeztette volna. Hiszen utóbbinak felrobbantásától, tekintet nélkül művészi és anyagi értékére, mint később Allnoch ezredes, kényszerűségében az utóvéd sem riadt volna vissza. Ha tehát az áprilisban feltételezhető károkat a később, májusban valóban elszenvedett károkkal vetjük össze, az összehasonlítás talán nem igazolta volna Görgeinek Budapest iránt áprilisban tanúsított kíméletét. Azonban még akkor is hátra lett volna az ellenség nyomában, tüzében a Dunán való átkelés nehéz, sőt majdnem lehetetlen műveletének megkísérlése. Ha a budai vár akkor még nem is volt abban a védőállapotban, amelybe Windisch-Grätz kivonulása után, április 23-tól május 4-ig jutott, a Dunán való közvetlen átkelést egész könnyen megakadályozhatta volna, a jobb partra már átkelt császári sereg, a gyalogság, a tábori ágyúk s a vár falán már akkor kiszegezett néhány várágyú segítségével is. Mivel az ellenség szeme láttára és az ellenség birtokában lévő budai vár tűzhatása körén belül hídépítésre gondolni sem lehetett, végül is nem maradt volna hátra más, mint a kettős fővárostól nagyobb távolságban északra vagy délre vagy mindkét helyen hadihidat verni. Azonban egy ilyen bonyolult műszaki és harci müveletet az ellenség elég könnyen meghiúsíthatott volna. De nem is volt abban a helyzetben Görgei hadserege, hogy egy ilyen nagy műszaki felkészültséget kívánó építkezésre és nagyszabású harcászati erőfeszítésre vállalkozzék, mert erre az eszközei nem voltak meg. A valószínűleg több napot igénybevevő, s még akkor is kockázatos, sőt nagyobb veszteséggel fenyegető művelet nemcsak hogy nem érte volna el óhajtott célját, hanem ellenkezőleg, az osztrák seregre nézve szűnik annak oka, hogy egyáltalán egy lépésnyire is visszavonuljon. Ehelyett Görgei s az emberben és anyagban várható nagy veszteségeken kívül még Komáromot is kockáztatja, mely már így is szorult helyzetben volt, amíg csak Balthasar Simunich csapatai vívták. Szorongatott helyzete pedig csak súlyosbodott volna, ha Simunich az osztrák főhadsereg közelléte vagy támogatása folytán erőfeszítéseit fokozhatja. 81