Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - Budapest elvesztése. Visszafogalalásának szükségessége. Isaszeg után Budapest vagy Komárom?

letkeztek volna Pesten a bizonyára makacsul védekező utóvédekkel, s míg a csá­szári sereg a hajóhídon és a Lánchídon át a Duna jobbpartjára átkel, a támadó magyar sereg és a visszavonulást fedező utó védek küzdelme közben milyen káro­kat szenvedett volna a kettős főváros, főleg pedig ennek balparti része? Bizonyos, hogy egy ilyen, a sajátunkat sem kímélő erőszakolt harc, egészen a Duna partjáig folytatva, a császári utó védek kitartása esetén nemcsak a város épü­leteit és a hajóhidat, hanem a Lánchidat is veszélyeztette volna. Hiszen utóbbinak felrobbantásától, tekintet nélkül művészi és anyagi értékére, mint később Allnoch ezredes, kényszerűségében az utóvéd sem riadt volna vissza. Ha tehát az áprilisban feltételezhető károkat a később, májusban valóban elszenvedett károkkal vetjük össze, az összehasonlítás talán nem igazolta volna Görgeinek Budapest iránt ápri­lisban tanúsított kíméletét. Azonban még akkor is hátra lett volna az ellenség nyo­mában, tüzében a Dunán való átkelés nehéz, sőt majdnem lehetetlen műveletének megkísérlése. Ha a budai vár akkor még nem is volt abban a védőállapotban, amelybe Windisch-Grätz kivonulása után, április 23-tól május 4-ig jutott, a Dunán való köz­vetlen átkelést egész könnyen megakadályozhatta volna, a jobb partra már átkelt császári sereg, a gyalogság, a tábori ágyúk s a vár falán már akkor kiszegezett né­hány várágyú segítségével is. Mivel az ellenség szeme láttára és az ellenség birto­kában lévő budai vár tűzhatása körén belül hídépítésre gondolni sem lehetett, végül is nem maradt volna hátra más, mint a kettős fővárostól nagyobb távolságban északra vagy délre vagy mindkét helyen hadihidat verni. Azonban egy ilyen bo­nyolult műszaki és harci müveletet az ellenség elég könnyen meghiúsíthatott vol­na. De nem is volt abban a helyzetben Görgei hadserege, hogy egy ilyen nagy műszaki felkészültséget kívánó építkezésre és nagyszabású harcászati erőfeszítés­re vállalkozzék, mert erre az eszközei nem voltak meg. A valószínűleg több napot igénybevevő, s még akkor is kockázatos, sőt nagyobb veszteséggel fenyegető mű­velet nemcsak hogy nem érte volna el óhajtott célját, hanem ellenkezőleg, az oszt­rák seregre nézve szűnik annak oka, hogy egyáltalán egy lépésnyire is vissza­vonuljon. Ehelyett Görgei s az emberben és anyagban várható nagy veszteségeken kívül még Komáromot is kockáztatja, mely már így is szorult helyzetben volt, amíg csak Balthasar Simunich csapatai vívták. Szorongatott helyzete pedig csak súlyos­bodott volna, ha Simunich az osztrák főhadsereg közelléte vagy támogatása foly­tán erőfeszítéseit fokozhatja. 81

Next

/
Thumbnails
Contents