Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AGGHÁZY KAMIL (Szoleczky Emese)

te" az egész várost, lelki szemeivel annak szinte minden szegletébe belelátva az egyes katona sorsát és az évszázadok hadi történéseit. Az 1928-as esztendő a sikersorozat, az eddigi munkálkodás betetőzése. Az egri honvédtiszti üdülőben tartózkodó Aggházy Kamiit Thurner Géza múzeumi titkár értesíti arról, hogy „A Kormányzó Úr Őfőméltósága f. évi augusztus 14-én kelt... magas elhatározásával 1928. szeptember 1-vel... Aggházy Kamii tanácsnoknak a Hadtörténelmi Múzeum igazgatójává való kinevezését elrendelni méltóztatott."

97 November l-jével ezredessé nevezték ki. „Intézetünk tízéves fennállásának jubileuma úgyszólván egybeesik kettős kinevezésemmel" — írta egy levelében november 22-én az újdonsült igazgató." Az intézmény vezetésének átvétele után kikristályosodott koncepcióval, merész, nagyralátó tervekkel irányította a múzeumot. Maradandó érdemeket szerzett a fejlesztésben, a Hadimúzeum szervezeti és tudományos munkájának kiterjesztésében, sőt figyelme kiterjedt az épület körüli ásatásokra is. Vezetésével dolgozták ki az intézmény működési szabályzatát, éltetője volt a Hadimúzeumi Lapok című tudományos folyóiratnak, alapítója és motorja a Hadimúzeum Egyesületnek. Tevékenységéről a 1930-as években elismerően nyilatkoztak a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Nemzeti Múzeum irányításával folyt felülvizsgálat során is, amelynek célja a gyűjtemények és a múzeumi tevékenység tudományos értékének megállapítása volt. Nem csoda, ha a múzeum 1937-es május 29-i megnyitásáról ezt jegyezte fel noteszébe: „Eletem egyik legnagyobb eseménye". A múzeum révén és javára mindazzal foglalatoskodhatott, ami számára fontos volt: maradandót, szépet és nagyszerűt álmodni, majd megteremteni. 1938. május 1-től egészségügyi okokból nyugállományba kényszerült, de tovább dolgozott, s csupán 1940 április 30-án, 58 évesen szűnt meg alkalmazása a múzeumban. Erdemeit hazai és nemzetközi fórumokon, katonai és kulturális téren egyaránt rangos kitüntetésekkel, tagsági meghívásokkal ismerték el. Nyugdíjasként élte át a második világégést, II. kerületi, Szilágyi Erzsébet fasori házuk légoltalmi parancsnokaként a főváros ostromát. „A családban legendaszám97 HL Pers. 196. d., K.M. 82.796/T8-1928-51 Ein. Hadt. MÚZ.-1928 és 8. sz. állomány parancs, egyébként HL Anyakönyvi lap 98 HM 83.720/T8, 1928., 63/Eln. Hadt. Múz. 1928. és 11. sz. állomány parancs 1928, egyébként HL Anyakönyvi lap - (HL Pers. 196. d.) 99 HL Pers. 196. d. 40