Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ADATTÁR - 3. A honvéd és császári ágyúk adatai 384 - 4. Arthurmi nemes Hentzi Henrik, cs. kir. tábornok, Budavár 1849-i parancsnokának életrajza - Hentzi emlékei

Mi, kiket sorsunk a várban megmaradásra kötelezett,"-8 leginkább leheténk tanúi Hentzi nagyságának, mennyi bátorságot s mennyi reményt tuda önteni úgy a várőrségbe, mint a vár lakosságába is. Naponta végigjárta ő a vár utcáit, s valahányszor a vár bástyáira jutott, mindannyiszor golyózápor fogadá őt, amint egy érkeztét vetélkedő éber őrködéssel várdaló ágyútelepek valamennyiétől, de mindannyiszor föveget a magasba emelve üdvözlé ő csak az ő személyét nem találó golyókat. „Rám! Rám lőjjetek - kiáltozá, golyóitokat s derék várőrségemre, de nem békés polgárok, testvéreitek házaira!" Egyetlen egy tábori szolgája volt mindenkori követője, míg urának oldala mellett súlyosan meg nem sebesíttetett. A Fortuna fogadóban volt kezdetben szállása s ide járt naponként kevés egyszerű étkezését végzendő. Alvásban részesült-e? Nem merjük igenleni, miután az egész ostrom alatt magunk is alig hunytuk be szemeinket. Legyen elég a feladatát élete feláldozásával teljesítő Hentzi felöl mondottaink zárszavául ideiktatott Fényes eme szavait: Hentzi mint katona bátor, vitéz és rettenthetetlen volt, kereste a veszélyt; Budavár, melyet kezére bíztak, élete volt, a vár elesett, ő nem bírta túlélni a veszteséget. „El kell ismernünk mindenkiben a nagyot, a szépet, mert csak az nagy, az szép, amit feltétel nélkül annak lehet mondani. És ezt annál inkább, mert a magyaroknak csak egy várparancsnokát sem lehet Hentzi vasakaratával jellemezni. Mindenik gyönge volt az utolsó percben, mindeniknek maradt még valami megmentenivalója, azután gondolt a rábízott vár s azon ügyre melyért harcolt, elHentzi emlékei 305. o.: Második fegyverterem, negyedik ablakiv 229. sz. vitrin: az 1848/9-i hadjáratban kapott Mária Terézia Rendek, köztük báró Scherpon József őrnagyé (és fiáé Oswalde, aki Ácsnál szerezte). 1128 Ostrom közben a várbeli halottak a Lánchíd és jégvermek közötti térben takaríttattak el éjjelenként, mely tért Reither várbeli főlelkész szenteltette be ágyúgolyók sivítása közben, s hűségre buzdítva a katonaságot, mire ez éljen-nel felelt. (Palugyay jegyzete.) 1129 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest 1851. I. 179. o. (Palugyay jegyzete.) 1130 Katalog des k. u. k. Heeresmuseums. IV., Aufl. Wien, 1903. 396