Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ADATTÁR - 3. A honvéd és császári ágyúk adatai 384 - 4. Arthurmi nemes Hentzi Henrik, cs. kir. tábornok, Budavár 1849-i parancsnokának életrajza - Hentzi halála. Közli Kiss József, Budavára bevételekor főhadnagy és századparancsnok

Szörnyűség! a gyávák letérdepeltek előttem az aranyos öltözetű tiszt, vállán csüggő arasztos paszománton lógó kardját nyakamba akasztotta és kértek, hogy nem ők, hanem mindennek Hentzi az oka. Midőn a szobában minden irományt elégetve és széttépve találtam, két honvédemet foglyaim őrizetére hagyva siettem az udvarra és az utcára, mert már ekkor a mieink éljen kiáltása hallatszott. - És mit láttam, az udvaron a paripákon a huszár tisztek osztoztak - alig bírtam egypárt megtartani, melyek közül egyiket Nagysándor tábornokomnak ajándékoztam - a másikon pedig, egy szép kese lábú paripámon, talán most is nyargalódzik egy Csontos nevezetű akkori honvéd százados. A mint az utcára kiértem, ismét nagyobb bámulatomra Schulcz B. Bódoggal találkoztam, ki tőlünk Komáromba elmaradt, s onnét jött is hozzánk a várat bevenni segíteni. Amint ő nekem érzékeny szavakban jelentette Vitéz Szobi József hősies elestét, amit én már tudtam, én is jelentettem, hogy elesett Hentzi. „Hol esett el - ott azon ház saroknál, és még most is ott fekszik - hozassa be azonnal - hát, ha még megélhet", s én a parancsnak engedelmeskedve, mentem Hentziért, ki már ekkor egészen kifosztva feküdt s terült el a kövezeten, azért egy köpönyegbe burkolva vas ágyra tétettem és úgy vitettem szállására, hol a szoba éjszaki oldalába helyeztettem el. Amilyen szerencsésen kimenekült Hentzi Pétervárról, honnét éjszaka szökött meg, ily szerencsésen menekül Budavárából is a föld alatti úton, ha öt-hat perccel elébb gondol a menekülésre, de most ezúttal megérdemlett végzetes sorsát el nem kerülhette. Meg kellett neki lakolni Pest bombáztatásáért és annyi vitéz honvéd haláláért. A lovon ülő történeti emlék tehát nem Hentzit a szökevényt illeti, hanem azon osztrák főtisztet, ki lóháton ülve a fehérvári kapunál harcolók segítségére ment, de mielőtt odaért volna, az ezen időben és azon tájon a várba hatolt s feljött 47-ik zászlóalj vitéz honvédéitől lováról lelövetett. Mint szemtanúnak nekem kellett volna a Donmiguelt és a honvédet a Hentzi fejére kitűzött jutalom elnyerésére feljelenteni; de a Donmiguel, mint vén katona, midőn Hentzit ki akarta fosztani, annak szökését fedező horvát katonaság által mellbe lövetett és meghalt, a honvédet pedig soha többé nem láttam; magamat s embereimet pedig nem jelenthettem fel, mert mi mást nem tettünk, mint Hentzit szobájába szállítottuk. így állott ezen ügy azon pillanatban, midőn Görgeihez beléptem. Görgei megkért, hogy látogassam meg a súlyosan megsebesült Hentzit és kérdezzem meg tőle 394