Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)
ADATTÁR - 3. A honvéd és császári ágyúk adatai 384 - 4. Arthurmi nemes Hentzi Henrik, cs. kir. tábornok, Budavár 1849-i parancsnokának életrajza
Hentzi Henrik Debrecenben 1785. október 24-én született. A bécsi mérnök-akadémiát elvégezve, 1804-ben kadét a mérnökkarnál, 1805. november 1-én mérnökfőhadnagy, 1809-ben alszázados, 1815-ben százados lett. Részt vett az 1805., 1809., 1813. és 1814. évi háborúkban. Kiváló szolgálatokat teljesített Olmützben, ahol egy ellenséges élelmezési vonatot is elfogott, Komárom, Dijon, és Pontarliernel erősítési és hídépítési munkálataival, kitüntette magát a St. Georges, Lyon és Voreppe melletti ütközetekben és kitüntetésre terjesztetett fel. A békeévek alatt mint erődépítési igazgató Péterváradon, Károlyvárosban, Wadowicén, Eszéken és Temesváron fontos szolgálatokat teljesített. Közismert volt már akkor magyarellenes érzülete, amit Széchenyi is megemlít naplójában. 1828. július hóban őrnagy, 1841. március hóban alezredes lett és mint kerületi igazgató Lombardiában (Mantuaban) a Pietol erőd építésével és annak a Po és Mincio áradásaitól biztosító építkezéseket végzett. 1842-ben ezredessé neveztetett ki. 1844. július 17-én negyvenéves kiváló szolgálatai elismeréséül nemességet nyert „Arthurmi" előnévvel. Az utászkar parancsnoka volt, majd 1848-ban újra a mérnökkarba került, amidőn dandárnok lett Krakkóban (3 hónapig). Tábornok, 1848. november 22-én Pétervárad parancsnokává neveztetett ki. Mint „kir. magyar várparancsnok" a Honvédelmi Bizottmánynak ír felesége menetlevele és Budán visszatartott lovai ügyében és ebben arra hivatkozik, hogy Mészáros hadügyminiszter úr mint jó hazafit ismeri. 1115 A magyar alkotmányra az esküt letette, az október 3-iki császári manifesztum után azonban a várat osztrák kézre akarta játszani. Október 18-án a Don Miguel zászlóalj legénysége ebben megakadályozta. Ez alkalommal csak a tisztek közbelépése mentette meg a haláltól. Ekkor fogságra vetették, majd őrizet alatt Pestre hozták. Ekkor történt, hogy mint Kossuth leírja, tábornoki díszben jelent meg előtte és térdre borulva kért oltalmat családja részére és hűségesnek vallotta magát a magyar haza iránt.' " 6 Ajánlkozását azonban, úgy látszik, nem fogadták el és mikor Budapestet kiürítették, itt felejtették. Windisch-Grätz ekkor Buda parancsnokává tette meg. Teljes erővel hozzáfogott ekkor az elhanyagolt vár megerősítéséhez. Torlaszokat építtetett, sáncokat hányatott. 1115 Tábori Koméi. Titkosrendőrség és kamarilla. Bp., 1921. 118-120. o 1116 Kossuth Lajos iratai X. k. Sajtó alá rendezte: Kossuth Ferenc. Bp., 1904. 417. o. 387