Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A GYŐZELEM ÉS ESEMÉNYEK - Az ostrom bírálata az irodalomban

technikai eszközök fejletlensége következtében kevésbé jól működhetett a Debrecenben lévő kormánnyal, a Pest körül, majd a Csepel-szigeten működő Aulich-hadtesttel és a Győr felé működő Poeltenberg-hadtesttel való kapcsolat. Az éjjelezés: tekintettel az áthatolt terület akkor különösen kis községeire, zsúfoltan történt s a laktáborozás is inkább helységtábor, sőt szabadtábor jelleget öltött. A biztosítást többnyire a lovasság végezte, a gyalogság csak egész rövid távolságokra kiállított őrségeken biztosította a csapat éjjelezését. A táborozás előkészítésének érdekes esete a Nagysándor-hadtestnek május 3-iki nagykovácsi éjjelezése, melyre, szabad táborról lévén szó, egy vezérkari tisztet küldtek ki. A parancsadási technika tekintetében az akkori időknek megfelelő, teljesen korszerű eljárást látunk. Alaki szempontból a kiadott intézkedések már igen közel állanak a mai, talán jobban mondva a világháborút megelőző intézkedési technikához. Tartalmi szempontból meglehetős tömörség, logikus csoportosítás látható, melyet azonban a kellő előképzettséggel nem rendelkező vezetők, illetve azok végrehajtó közegei már nem mindig tudtak szabatosan kitölteni. Ennek erőpróbája az, hogy némely intézkedés részletének a térképre való alkalmazása, az összefüggések megértése nem könnyű és némely helyen egészen kérdéses maradt, ami a maga idejében és a főképpen nem kellő képzettségű alárendeltek részére is bizonyára nem egyszer okozhatott fejtörést. A tartalmi résznél feltűnő az, hogy a bevezető rész a később évtizedekben szokásos csoportosítás két elemét nélkülözi és pedig a híreket az ellenségről és a saját helyzet ismeretét. De még a saját szándék is bizonyos mértékig homályban marad. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a vezetőség ezeket lehetőleg titokban akarta tartani, s ily módon megakadályozni, hogy fecsegés vagy árulás révén kiszivárogva, az ellenségnek hasznot hajtsanak. Mint ezt több helyen érintettük, az óvatosság az intézkedésekben abban is kifejezésre jut, hogy csak nagyon kevés példányszámban adattak ki, ami abból köveztethető, hogy az alárendelt egységek részéről alig maradt fenn okmány ezekről a napokról. Az eligazítás módja alig különbözött a háború előttitől. Nagyobb nehézségeket valószínűleg a térképekben való hiány okozott. S itt kissé érthetetlen az, hogy amikor a fővezérlet oly kitűnő kőnyomdával rendelkezett, mint amilyennek azt a hadseregfőparancsnokság napiparancsainál látjuk, melyek kivitelben és szépségben még a mai hasonló kőnyomatú parancsokat is felülmúlják, hogy miért nem adtak ki kőnyomata térképvázlatokat. Ez a megjegyzés érvényes különben később, az ostrom alatti időszakra is, amelyből a kezemen keresztülment hatalmas okmányanyag közül még véletlenül sem került elő ilyen, például az ostromvonal valamely szaka374