Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)
A GYŐZELEM ÉS ESEMÉNYEK - Az ostrom bírálata az irodalomban
história, de elveszett három hét, - és ismét pihent, és ismét elveszett egy hét és vele ahaza." im Ez a levél tartalmazta először, nyíltan, nyomtatásban azt a vádat, amely a Görgeire szórt vádak tömkelegében Buda ostromával kapcsolatos és amely a későbbi irodalomban is alapjául szolgált a vádaskodásnak, s az elítélő bírálatnak. * Az emigráció irodalma, mely nagyjában a vidini levél alapjára helyezkedett, a budavári ostrom kérdésében is szorosan Kossuth nyomán járt. Szemere, Vukovics, Horváth, Pulszky stb. és a kisebb pamfletírók- hacsak egy sorban is - de mindnyájan úgy emlékeztek meg a budai ostromról, mint a szabadságharc legnagyobb balfogásáról, amely egyenesen sorsdöntő befolyással volt nagy nemzeti küzdelmünk kimenetelére. 1091 Minden hadtörténelmi és más katonai előképzettség nélkül tárgyalva, mint egy lerövidített egyezményes szólam hömpölygött végig a külföldön tollúkból élő menekültek tintatengerén a többi vádak között a budai kérdés is. Sem eredeti okmányanyag nem állott rendelkezésükre, sem hitelt érdemlő tanúk beható, részletes vallomásaira nem támaszkodhattak. De volt valami, amit azután szenvedélyesen kiaknáztak, s ez a volt ellenfél, a császári hadsereg volt vezetőinek memoire-jaiban kínálkozott. A két szerencsétlen hadvezér, Windisch-Grätz és Weiden Budából akartak maguknak érdemet kovácsolni és úgy tüntették fel a Hentzi kezén hagyott Budát, 1090 1849. szeptember 12-ről keltezve. - A magyar eredeti alapján közli Kossuth Lajos: írások és beszédek 1848-1849-ből. S. a. r. Katona Tamás. Bp., 1987., 1994. 510-511. o. 1091 Szemere Bertalan 165-167. o. (Német kiadása 1853-ban jelent meg). - Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. S. a. r. Katona Tamás. Bp., 1982. 81-83. o. (Vukovics még 1850-ben írta, először Görgey István II. közölt belőle részleteket, majd 1894-ben jelent meg.) - Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. 2. kiadás. Bp., é. n. II. k. 509-526. o. (Az első kiadás 1865-ben jelent meg. A munkának két második kiadása van, a másik 187l-es kiadású. A két szöveg megegyezik, a lapszámozás nem). Pulszky esetében az utalás nem világos. Aggházy valószínűleg Pulszky feleségének, Walther Teréziának az 1850-ben megjelent munkájára gondol. Pulszky Terézia: Egy magyar hölgy emlékiratai. Fordította Hortobágyi Tibor. Sajtó alá rendezte Egyed Ilona. Bp., 1986. 370-372. o. 368
