Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - A gyalogsági nagy támadás - Május 21., hétfő - A roham - A vár déli körletében

Vízműerőddel nem állott kapcsolatban. A védörség pedig három töredékre bomlott, amely egymással az összeköttetést elvesztette.

9 A hadiszertárba benyomult Nagysándor-hadtestbeli csapatok a munkatermeknek a Palotakertre néző ablakaiból a kertben lévő tüzér- és gyaloglegénységet megsemmisítő puskatűz alá vették. Scherpon őrnagy, aki Hentzitől már korábban parancsot kapott, hogy a vár megrohanása esetén a királyi várpalota védelmét vegye át, a leégett főőrségi épület és a várplébánosi lakás között felállított három 18fontos ágyúból kettőt a hadiszertár és a királyi istállók déli sarka között vonultatott fel, és kartácslövéssel próbálta honvédeink további előnyomulását feltartóztatni. Azonban lövegenként csak három vagy négy lövést tehetett. Ennek a két lövegnek a támogatására a Palotakert felső teraszán álló két 12fontos ágyút a hadiszertár és a királyi palota balszárnya között lévő kertrészbe, a várlelkészi épülettel szemben 937 Katona: Budavár {Koller) 256. o. szerint ez az a pillanat, amelyben Buda várának eleste befejezett ténnyé vált és most már csak ennek a három elszigetelt csoportnak a lefegyverzése volt hátra. A Szent György téren lévő gróf Sándor-palotát (a mai miniszterelnökség épülete), a Ceccopieri-zászlóalj törzse és körülbelül 120 embere tartotta. Ez a 120 ember már nem szervezetszerű csapat volt, hanem a réstől, a királyi istállók mögötti összekötőfalról és a föőrségröl összeverődött ezredbelieknek egy alkalmi csoportja. Szerinte ez a csoport, határozottabb magatartás esetén, a palota ablakaiból a hadiszertárhoz vezető utat és a hadiszertárat még hosszabb ideig tarthatta volna! A Vízmüerödből a várba Pölland százados parancsnoksága alatt felrendelt 12. gyalogezredben osztály, amely a Sándor grófi palotában és a hadiszertárban befészkelődött honvédek tüzétől útközben érzékeny veszteséget szenvedett, ez esetben teljesen fedve érhette volna el rendeltetési helyét. Mivel azonban az itt volt Ceccopierik minden ellentállás nélkül adták meg magukat, a honvédek a hadiszertárt könnyen elfoglalhatták, s annak összes helyiségeit elözönlötték. Ilyen és hasonló kis részletharcok, mint például a királyi várpalota őrségén volt Karies 6. határőrezredbeii hadnagynak hetven emberével a Szent György térre való visszavonulása és ott honvédeinkre intézett szuronytámadása (melynél ő különben súlyosan sebesült, hadifogságba került, legénysége pedig tizenöt ember kivételével elesett) melynek mind résztvevőiknek az utolsó csepp vérig való hősies ellenállását hosszadalmasan tárgyalják, legnagyobbrészt apró élmények túlzott ecsetelése, utólagos érdemkeresés dicsekvés stb. jellegét viselik magukon. Ha ezek a részletharcok mind lefolytak volna és honvédeink ezt mind oly tétlenül és gyáván tűrték volna, akkor Buda még estére sem kerül kezünkre, holott köztudomású, bebizonyított és az osztrákok által is elismert tény, hogy reggel 7 órakor a védörség már lefegyverezve s a vár teljesen a mi kezünkben volt. 325