Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - A támadás előkészítése (Május 5-15.) - Május 13., vasárnap

Ezen a vészt hozó éjjelen nemcsak Pesten és a várban, hanem a vár alján, az Al­sóvárosban is felrepült a „vörös kakas". 7 tett öt napot, ennek a nem csekély jelentőségű eseménynek müvébe való beillesz­tésénél (lásd május 8. és 9-nél). 766 A tüzet különböző verziók szerint különböző helyeken, különböző okok idézték elő. A Bayer 106. o. szerint egy a várnak szánt, de magas irányzás folytán ezt túlívelő gránát a vízivárosi Szalag (akkor Kígyó) utca egyik házába csapódott, gyújtott, s ez­zel 11 házat borított lángba. Katona: Budavár {Koller) 233-234. o. szerint a Halász­bástyán történt robbanással egyidejűleg egy, a Gellérthegyről a Vízmüerődnek szánt gránát a Rácváros (Tabán) egyik házába esett, minek nyomán 26 ház égett le. Az Osztrák tisztek naplója 16. o. szerint egy gránát a Vízivárosban egy Szalag utcai ház­ba esett, felrobbant és 26 házat hamvasztott el. Ugyané forrás szerint később Hentzi is lövette a Vízivárost, hogy a Vízmüerőd ellen készülő támadást megakadályozza, mire újabb tűz keletkezett, melynek ismét több ház esett áldozatul. A Közlöny, 1849. má­jus 18. No. 108. 402-403. o. szerint a vízivárosi tüzet az okozta, hogy a „sűrű röppen­tyű s gránát között, égő szurokkoszorúkat se irtóztak a házakra hányni." (Közli még Katona: Budavár 464. o.) Ez a hír onnan eredhetett, hogy - amit Katona: Budavár {Koller) 231. o. valóban feljegyez - a vár tüzérigazgatósága a 14-ről 15-re hajló éjje­len a csepeli híd ellen tervezett gyújtó és rombolóhajó támadás céljára a felszerelést végző lúászkülönítménynek éppen 13-án éjjel küldött le a Vízműerődbe 50 darab szurokkoszorút. Végül Új váry 67. o. szerint úgy a Krisztinavárosban (ez megfelelne a Rácvárosnak), mint a Vízivárosban volt tűz. Ez az adat tisztázhatja a kérdést. Az elté­rő előadásokból ugyanis az látszik valószínűnek, hogy a budai Alsóvárosban ez éjjel valóban kétszer ütött ki a tűz. Először a Rácvárosban (Tabánban) ahol 26 ház, majd pedig a Vízivárosban, ahol 11 ház égett le. Hogy a két tüzet az ellenfelek melyikének tüzérsége - mert csak erről lehet szó - okozhatta, azt nem csak ma, hanem már annak idején sem igen lehetett volna eldönteni. A kölcsönös ágyúzás közben, akár szándé­kosan, akár véletlenül mi sem volt könnyebb, mint tüzet okozni Ehhez valóban nem volt oly szükség szurokkoszorúkra, mint a gyújtóhajókon. E lényegtelennek látszó részletkérdést bővebben tárgyaltam, hogy egyrészt rámutassak az általam használt anyagnál a forráskritika, egyeztetés, feldolgozás nehézségeire, másrészt a szemtanúk és kortársak naplóinak és leveleinek jelentősségére. Ugyanezt célozza következő meg­jegyzésem is Buda és Pest e napi nagy pusztulásának az okmányok, egykorú feljegy­zések, újságriportok és utólag megjelent müvek adataiból összeállított fenti vázlatával szemben - mely amazoknak egészen szűkre szabott kivonata - nem érdektelen ennek a hivatalos hadműveleti naplóval és az ostrom egyik résztvevőjének magánnaplójával való összevetése és összehasonlítása. A magyar hadműveleti napló (14. sz. okm. 57. o.) ennyit ír: „Heute eröffnete der Feind um 7 Uhr Abend ein Bombardement auf die Stadt Pesth, die ununterbrochen mit der größten Heftigkeit bis 12 Uhr Nachts 267

Next

/
Thumbnails
Contents