Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények Budapesten - A császáriak Pestet kiürítik. Aulich honvédéi bevonulnak

virágzó Pest városát a Lánchíddal, a művészet ezen remekével együtt, az ágyúk tü­zének martalékául vesse." 21 A kivonulás folytonosságát estefelé 5-7 közt a Rákosmezőn egy csetepaté zavar­ta meg, ami egyúttal nyomatékosan cáfolta azt a híresztelést, hogy a császáriak az Aulichhal kötött megállapodás értelmében vonulnak el. Viszont későn este általános örömet keltett az a hír, hogy Görgei bevonult Komáromba. Másnap, 23-án tovább folyt a császári csapatok átvonulása a hidakon. A bámészkodó nép nem titkolt örö­mét a császáriak azzal igyekeztek lehűteni, hogy Bécsből jövő erősítések közeledé­sét és azt híresztelték, hogy Galíciába 30.000 főnyi orosz sereg vonult be, amely egyenesen Debrecenbe tart. Végre a sok ellentmondó hír után 24-én korán reggel „a remény s félelem közt elszenderült fiatal Pestet azon hír ébreszté fel, hogy a császári seregek utolsó csapatai Budára szaladtak s a hajóhíd lángba van borulva." „Reggeli 7 óra volt. A nép a főutakat s utcákat elfoglalá, s kéj sugárzó szemekkel s feldobogó mellel várta a hősöket, kik kiküzdék szabadságait. Lódobogást lehete hallani. A Király utcán 7 huszár jött be vágtatva. De a napbarnított bajnokoknak büszke vágtatásokkal nemsokára fel kelle hagyni, mert az ujongó, 'éljen'-t menny­dörgő nép megragadta zabiáikat. Körülvették őket, csókjaikkal halmozák, ezer kéz nyúlt feléjök, ezerfelé kellett kezöket nyújtani, kezet szorítani!.. .Ki őket érintheté, boldog vala, ki őket átölelheté, átölelte a menny üdvét!...Virágokkal, füzérekkel halmozák, nemzeti szalagokkal s rajtokkal ékítek fel, bort, kalácsot, pénzt ajánla­nak szeretetök zálogául s örömökön mindenki örvendett s kimondhatatlan kedvé­ben mindenki sírt!" 217 Kossuthnak már említett gödöllői proklamációja most már nyíltan, ezer és ezer példányban járt a nép kezén. „A nép kis csapatokat képzett, melyeknek közepében egy felolvasó volt." 218 Közben dél lett. A nemzeti lobogók száma megháromszoro­zódott. „A nép nemzeti rózsákkal ékíté fel magát s az innepélyes utcákon inne­pélyesen járt, a boltok nem nyittattak ki: - a test is innepelni akart, mert a lélek innepelt..." 219 216 11. sz. okm. Közli Palugyay Imre 91. o. 217 Katona: Budavár (Ludasi - Szilágyi) 320-321. o. 218 Katona: Budavár (Ludasi - Szilágyi) 325. o. 219 Uo. 124

Next

/
Thumbnails
Contents