Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények Budapesten - Események Budapesten a császári megszállás alatt 1849 januárjától április 20-ig

A helybeli eseményekben szegény március többnyire csak Erdélyből szolgált jó hírekkel, ahol Bem egyik sikerét a másik után aratta. De sikernek számított az is, hogy az ellenség nem győzött. S hogy honvédeink karja további harcokra feszült. A kremsieri összbirodalmi alkotmány

191 kihirdetése alig hangolta le a kedélyeket, hiszen Damjanich szolnoki győzelmének híre követte nyomon, ezt pedig Bem nagyszebeni diadaláé.

192 így könnyebb volt elviselni Windisch-Grätznek Budáról egymás után kibocsátott proklamációit is, melyek hol „a törvénytelen magyar papírpénzt", ti. a Kossuth-bankót helyezték hatályon kívül, hol pedig „a lázadókat" bélyegezték meg, mint akik „a felforgatást és a kommunizmust képviselik" s ezzel „egész Európának anarchiába döntését" idézik elő.

193 Később pedig Bem fenyőfalvi, vöröstoronyi, tömösi, feketefalvi és brassói, Perczel szőregi, kiszombori, zentai stb. sikerei fölötti örömet alig rontja az, hogy Komáromot erősebben szorongatják. Persze, a valóságtól messze elkanyarodó álhírek is hitelre találtak s a budai várparancsnokság érthető bosszankodással látta, hogy a lakosság, kivált március közepe táján, mind sűrűbb rajokban vonult fel a Gellérthegyre, a csillagvizsgáló intézethez, hogy onnét a magyar sereget láthassa".

194 Különösen nagy tömeg lepte el a hegyet húsvét táján

195 és nem titkolt örömmel hallgatta az isaszegi dombokról idehangzó ágyúmorajt. A nép önérzete annyira megnőtt, hogy a pesti nyaraló-övezetben, a Városligeten és a Vilma királynő út (ma: Városligeti fasor) kertjeiből tüzelőanyagot harácsoló horvát katonákat többször megtámadta és alaposan helyben hagyta. 191 [Azaz az 1849. március 4-én Olmützben kihirdetett oktrojált alkotmány - A szerk.] 192 [1849. március 5., illetve március 11. - A szerk.] 193 Szeremlei Samu II. 80. o. 194 Hentzi utasítására a „Militärisch-Politische Commission" maga elé hivatta a csillagászati intézet adjunktusát, montedegoi Albert Ferencet, és szigorúan meghagyta neki, hogy ezentúl az intézet messzelátóit senki se használja. Ebből kifolyólag az épületet elzárták s az intézet működését is csak a legszükségesebb csillagászati teendőkre korlátozták. Március 20. táján Hentzi örséggel rakta meg a csillagvizsgálót, mely a láthatárt a messzelátókkal állandóan vizsgálta. Néhány nappal később pedig egy utásztiszt, mint állandó parancsnok helyezkedett el az épületben. Heller, 1878. 329. o. 195 Április 6-án, Nagypénteken. 117