Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények Budapesten - A budai vár hadi múltja 1848 végéig

tokból álló seregével, hogy Nagykanizsán át az ország szívébe, Budapest ellen vonuljon. Szeptember 26-án már Székesfehérvárott állott, amikor végre Móga altábornagy magyar serege útját állotta. 29-én a Pákozd-Sukoró-Velencénél vívott ütközet után Jellacic, a kötött fegyverszünet megsértésével, Bécs felé oldalgott el. Mialatt ez történt, a kormány minden eshetőségre felkészülve, futólagos tábori erődítéssel iparkodott Budapest biztonságáról gondoskodni, egyúttal Móga altábornagy esetleg visszavonuló magyar seregének helytállását megkönnyíteni. A fővárosok lakossága lelkes buzgalommal, önkéntes munkával dolgozott ezeken az erődítéseken, amelyek legkülső vonala a Gellérthegy déli lejtőin húzódott, tüzérségi állásai pedig a hegy keleti, sziklás lejtőjén, a Dunától a hegy tetejéig sorakoztak.

I77 Buda és Pest megvédésének s így megerődítésének kérdése azonban valójában csak akkor kezdte jobban foglalkoztatni a katonai hatóságokat, a Honvédelmi Bizottmányt és a közvéleményt is, amikor a Jellacic-fé\e veszedelem már megszűnt. A kiállott ijedelem irányította a figyelmet erre a kérdésre. Október elején Mack József tüzérfőhadnagy a „Kossuth Hírlapjában" részletes tervet ad Budavár védelmére.

178 177 A sziklába vágott állások, illetve az ezeket összekötő födött út nyomai, a pálos kolostor fölött ma is egészen jól láthatók. 178 Nem osztja azok véleményét, akik a fővárosok védhetöségében kételkednek. Szerinte már egy 12 db 24fontosból álló üteg is biztosítja a vár uralkodó helyzetét. 6 db 24fontos elég ahhoz, hogy az ellenség még csak lábát se tehesse a Gellérthegyre. A Svábhegyről nincs oly golyó, mely a várat elérje. A Kálváriahegyről képtelenség a vár ellen működni.(!) Tehát nem kell mást tenni, mint az Újépületben nagy tömegben heverő összes ostromszereket a várba szállítani. Ami a vár védörségét illeti, ennek 2500 honvéd gyalogosból és 300 honvéd tüzérből kell állania. Utóbbiak, mint sáncásók és szivattyúzok is beválnának. A várhegy pincebarlangjai és földalatti útjai szintén tekintetbe jönnek. Attól, hogy az ellenség röppentyűkkel gyújtassa fel a várost, nem kell félni, mert a 24fontosokkal kellő távolságban lehet őket tartani. A vár épületeit tüz ellen szintén könnyű biztosítani. Végül kijelenti, hogy ha mindenki cserben hagyja is, ő maga fogja megvédeni a várost 50 ágyújával. Legalább szabadságért és függetlenségért halni kész lelkes honvéd tüzérei között megtalálhatja azt, amit keresett: hazája védelmében a dicső halált. Kossuth Hírlapja 1848. okt. 2., 80. sz. 111