Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - A tisztikar csoportosulása. A hadsereg vezetőinek és egységeinek ismertetése és értékelése. A budavári hadjárat előkészületei

Hál' Istennek, ez a Görgei-hadsereg mégsem annyira politikai pártokból, mint inkább derék és vitéz csapatokból állott, amelyek egy diadalmas hadjárat során nem a pártok lobogóit, hanem saját, felszentelt zászlóikat követték s nem a szavazó urnákba, hanem a haza oltárára tették le szavazatukat: testi épségük vagy életük alakjában. Vegyük most szemügyre közelebbről, hogy kikből és miből is állott tehát az a hadsereg, amely az összes létező magyar seregek közül a legfényesebb múltra tekinthetett vissza, s amelyre a Bécs vagy Buda kérdésének eldőlte után az a feladat 4. Az úgynevezett katonai párt volt. Eredete arra vezethető vissza, hogy a forradalom első napjaiban a soviniszta túlzás céltáblái az alakulóban levő magyar hadseregbe átlépő császári tisztek voltak. Iparkodásukat, hogy az eddigi zűrzavar helyett az új hadseregbe határozott rendszert vigyenek, pedantériának nevezték. A tarka harccsoportok megfegyelmezését, a velük született magyar vitézség tervszerű elnyomásának tekintették. A határtalan tudatlanságtól duzzadó intézkedések komoly bírálata árulásnak számított. Amikor 1848 októberében az események őket igazolták, a forradalom vezetői a mulasztások gyors pótlását tőlük várták, tanácsaikat is megfogadták, de bennük továbbra is „osztrák zsoldosokat" láttak. A hiányos felfegyverzésből és kiképzésből stb. eredő területveszteségeket az ő terhükre írták, s még részben kivívott sikereik ellenére is őket állandóan gyanúsították. Az ily módon elkeserített tisztek tömörültek s legszentebb kötelességüknek vélték, hogy Magyarország teljes romlását megakadályozzák, a magyar hadseregnek az előrelátható legyőzetése esetére is a történelem lapjain tisztes emléket biztosítsanak s a nemzetet a lelkiismeretlen feláldoztatástól megóvják. Tekintetbe véve az ország földrajzi helyzetét, a nemzet történetét, a szomszéd államokhoz való viszonyát, s Európa politikai helyzetét, ez a párt elítélte április 14-ét. Programjául a valóban alkotmányos monarchiát tűzte ki, a hadműveletek tekintetében pedig azt kívánta, hogy az elért előnyöket egyesült erővel biztosítsák s végleges győzelem esetén az ő programja alapján kössenek békét. Ehhez a párthoz tartozott Aulich és Kmety, a vezérkarnak és a csapatoknak számos tisztje. Mivel döntő pillanatokban a Görgei-gárda is hozzájuk csatlakozott, a Görgei-hadseregben ez a párt dominált. Voltak azonban még katonai vezetők, akiket Magyarország sorsánál is jobban érdekelt saját becsvágyuk kielégítése. Ezek egyik párthoz sem csatlakoztak, ellenben az összes pártokkal, az összes pártok ellen intrikáltak. Céljuk a Görgei-hadsereg főparancsnoki állásának megszerzése volt. Közülük Klapka volt az, ki leginkább tudta becsvágyó céljait leplezni. 101