Dokumentumok Kispest történetéhez 1873-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Kispest (Budapest, 1999)

DOKUMENTUMOK

TISZTELT DÍSZKÖZGYŰLÉS! A kebelbéli római katholikus egyház közönsége ma örömünnepet ül, örömünnepet rendezett az érdemekben gazdag, szeretett lelkipásztorának Főt. RIBÉNYI ANTAL plébánosnak, akinek 25 éves szolgálatát jubilálja, akivel egyháza és politikai községe egyaránt szeretetteljes, jó egyetértésben élt egy emberöltőn keresztül. RIBÉNYI ANTAL iíjú erővel az 1883. évi augusztus 1-én került az Ő szeretett egyháza élére, 25 év alatt dolgozott, alkotott, teremtett az alig nagyobb múlttal bíró községünkben annyit, amennyit létesíthetni a földön kevés halandónakjut osztályrészül. A híveinek lelki javait gondozó lelkipásztornak legelső gondja volt, hogy egyházközségének közönsége egy kisebbszerű imaházhoz jusson, e ponton meg nem állva, belátva azt, hogy egyházközségének tagjai rohamosan szaporodni fognak, nyomban hozzáfogott a templomalap gyűjtéshez s felépítette a díszes s monumentális jellegű templomot, melyben századokon keresztül meg lesz őrizve a fennkölt lelkű plébános emléke, századokon nyújt enyhet, vigaszt a RUDOLF fogadalmi templom mindazoknak, akiknek lelke vallási érzelmektől áthatva szomjúhozza az üdvözítő hit parancsainak hű betartását. Örömmel és ünnepi hangulattal fogadjuk a kispesti rom. kath. egyház rendezte jubileumot, szívesen résztveszünk azon, mert Főt. RIBÉNYI ANTAL plébánosunknak tevékeny része van községünk fejlesztési munkájában is. A fáradhatatlan, mindenkivel barátságos érzülettel viseltető lelkipásztort ott látjuk a parochián, a községházánál, az egyletekben, testületekben, a társadalmi életben mindenütt, rang, vallásfelekezeti különbség nélkül fáradozni egyedül azért, hogy polgártársainak osztatlan szeretete mellett, községünk ügyeit minden vonalon és téren előbbre vigye, ennek érdekeit szolgálja, hogy a kicsinyt naggyá, a gyengét hatalmassá tehesse. Erős lélekre és mindenek felett kitartó önzetlen munkára volt itt tisztelt közgyűlés szükség, válvetett munkára, amely a csekély vagyonból hatalmas dolgot teremthessen, csak fáradhatatlan, önfeláldozó munkával lehetett magának a rom. kath. egyháznak kezdetleges szükségeit megszerezni, annak alapját megvetni, hogy a lelkesedés szülte magasztos gondolat testet öltsön, fennkölt lélek tekinthetett csupán a jövőbe, hogy a reá bízott lelkek részére méltó templomot építsen. [...] 71