Dokumentumok Kispest történetéhez 1873-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Kispest (Budapest, 1999)

DOKUMENTUMOK

halálával mindnyájunkat ért szívszaggató, abban megnyugvást találni roppant nehéz, szolgáljon némi vigaszul azon tudat, hogy a megtört szent aggastyán, a nagy száműzött, a legnagyobb magyar hazafi élete már önmagának vált terhére, és csak a minden szenvedéseket megváltó jótékony halál volt képes szenvedéseinek véget vetni. A nagy halott lángleikének láng szavai kioldhatlanok maradnak sziveinkből, nagy tettei önmagukat teszik halhatatlanokká. [...] Ezen gyászjelentés felolvasása után jegyző meleg szavakban emlékezik meg Kossuth Lajos halhatatlan érdemeiről, és indítványozza, hogy ezen érdemek, — melyek mint az igaz és önzetlen hazaszeretet ragyogó példaképei élni fognak az idők végtelenségéig minden magyar kebelben — a közgyűlés jegyzőkönyvével örökítessenek meg. Kossuth Lajos fiaihoz részvétirat, Turin városának — nagy hazánkfia iránt tanúsított lélekemelő ragaszkodásáért — hódolatteljes köszönőirat intéztessék. Bízassékmeg az elöljái'óság 10 gyűjtőív kibocsátásával, s a befolyt összegnek Kossuth szobor alap javára leendő eljuttatására. A község erkölcsi testület pénztárából utalványozzon bizonyos összeget a szoboralap javára. Hivassák fel a község lakossága, hogy a temetésen minél tömegesebben vegyen részt. [...] Ezen indítványok egyhangúlag mind elfogadtatván, az elhunyt nagy hazafi érdemei jegyzőkönyvileg megörökítetnek. Fiaihoz a következő részvétirat intéztetik: Nagyságos Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos Tivadar urak. Budapest. Imádott magyar hazánk szívének közelében, egy egész ország zokogó keblére borulva osztozik Kispest község közönsége a nemzet nagy halottja felett érzett közös fájdalomban. És midőn a megdicsőültnek számtalan érdemeit jegyzőkönyvében örökíti meg a gyászba borult község közönsége, néma ajakkal, egy vigasztaló szó nélkül siet a haza földjére szállt — megdicsőült nagy halott — méltó és szeretett fiainak részvétét kifejezni. Vigasztaló szót nem keresünk, mert lehetetlen találni akkor, midőn százezrek között megoszló roppant fájdalomból annyi jut egyre, hogy megnémítja az ajkakat, megdermeszti a kezeket. Vigasztalás helyett együtt zokogunk a gyászba borult családdal, melynek fájdalma, vesztesége még a mienkénél is nagyobb. Egyedüli óhajtásunk immáron csak az, hogy amit a megdicsőültnek köszönhetünk e haza szentelt földjén, osszuk meg azt fiaival, maradjanak közöttünk, legyünk együtt hű fiai a hazának, melynek legnagyobb fia által hirdetett eszmék utolsó leheletünkig lesznek sziveinkbe zárva. E nagy eszmék iránti rajongó lelkesedés, az Önök után mindnyájunknak édesapja Kossuth Lajosnak túlvilági örök fényességű nagy alakja 48