Dokumentumok Kispest történetéhez 1873-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Kispest (Budapest, 1999)

DOKUMENTUMOK

népé. így lettek az államhatalom vezetői, a minisztériumok, a gyárak vezetői, a honvédségünk, a rendőrség, a közigazgatás vezetői a munkásosztály, a szegényparasztság, a haladó értelmiség legjobbjai. Egyszóval, a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé, mintahogy azt Alkotmányunk 2. §-a ki is mondja. „Mienk az ország, magunknak építjük," ez a tudat vezette dolgozóinkat a hároméves terv időelőtti megvalósítására, mintahogy ez a tudat vezeti az ötéves terven keresztül a szocializmus építésében. Dolgozó népünk — mintahogy az egész országban így kerületünkben is — minél inkább válik mindjobban a hatalom birtokosává, annál inkább intenzívebben vesz részt a termelő, építő, alkotó munkában. Példa erre kerületünkben is többek között Nagy-Budapest megvalósítása. Kerületünk dolgozói látva, hogy Pártunk nemcsak hirdeti, de meg is valósította Nagy-Budapestet, amitől fogva nem mostohagyermek a volt peremváros, a munkáslakta terület. Nem kerül többe a gáz, a víz, a villany, mindinkább, mind nagyobb területen járhatóvá válnak az utakjavul a közlekedés. Iskoláinkra mind több gond van fordítva, hasonlóan népegészségünkre, amit bizonyít újabban az épülőben lévő 4 emeletes OTI rendelő, 80 ágyas poliklinika. Mindezek a tények már eddig is mindinkább bekapcsolták dolgozóinkat az utcák, a terek rendezésébe, amit láthattunk a Sztálin és a Hunyadi terek parkírozásánál, házak előtti kiskertek készítésénél, de így az iskolák munkájának megjavításánál, a közügyek intézésénél. Pártunk, Rákosi elvtárs arra tanít bennünket, tárgyaljuk meg a dolgozók érdekében való tennivalókat a dolgozó néppel, minden bizonnyal támogatni fognak bennünket. Hogy mennyire így van ez, bizonyítja, — hogy csak eggyel, a legutóbbival jöjjek — a normarendezés. A Minisztertanács határozata után abban az üzemben, ahol a vállalatvezető, vagy más vezető személy nem jött ki nyíltan és nem mondotta meg az alapbéremelés és normarendezés jelentőségét a dolgozóknak, ott a dolgozók elégedetlenkedtek, suttogtak. Míg azon üzemekben, ahol nyíltan feltárták, hogy a normarendezés a dolgozók nagy százalékánál átmenetileg fizetéscsökkenést hoz, — különösen ott, ahol a jobboldali szociáldemokraták aknamunkájára tudatosan fellazították a normát — a régi norma a fejlődést gátolja és nem ösztökéli a dolgozókat újabb sikerek elérésére, dolgozóink nagy többsége nem letörve, elégedetlenül, hanem lelkesedve fogadta, mint továbbfejlődésünk, mint a szabadság, a béke megvédésének helyes útját, amit bizonyít az a tény, hogy dolgozóink ezrei már az első napokban túlteljesítették új normájukat. 194