Dokumentumok Kispest történetéhez 1873-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Kispest (Budapest, 1999)

DOKUMENTUMOK

összegyűjteti a koldusoknak szánt adoinányfilléreket s azokat a város pénztárában kezelve, a koldusok előbbiek szerinti istápolására fordítja. Ott, ahol az „Egri Norma" már működik, a szegényügyi hivatal gyűjtésére az adakozók havonta mindenütt már kevesebbet adnak, mint adtak addig, amíg a koldusok maguk és közvetlenül koldultak, mert a koldusok között a javak egyformán osztatnak ki, azok egységesen szereztetnek be és kezeltetnek, s így egy-egy koldus kevesebb pénzből látható el, mintha azok szükségleteikről maguk gondoskodnak s e célból maguk koldulnak. Az „Egri Norma" a társadalomnak újabb megterhelésével ezek szerint nem jár. Amellett az adakozók mentesülnek a mindennapi zaklatástól, lakásuk megfertőzésétől, stb. Jóllehet a koldusok ellátása e rendszer szerint továbbra is a társadalom vállára súlyosodik, s az ő filléreikből nyernek istápolást, e rendszer mindenütt előnyösen válik be, mert az élelmes kéregetők előnyei a rászoruló szemérmesebbek mellett megszűnnek, miután a szegényügyi hivatal által teljesen egyforma elbánásban részesttetnek, s csak annyi támogatásban, amennyi megélhetésüket biztosítja, megszűnvén az, hogy az élelmesek a társadalom filléreiből tovább is dorbézolhassanak, sőt vagyont is gyűjtsenek. Minthogy az „Egri Norma" szerinti rendszer mellett a koldusok kiszolgálása, ápolása oly terhes szolgálat s oly lelki hivatást igénylő feladat, hogy arra hivatali közegek vagy a társadalom hölgytagjai igénybe már nem vehetők, e teendőkre olyan munkaerőket lehet csak alkalmazni, akik erre megfelelő kiképzést nyertek, s akiknek ez az élethivatásuk. Ezen hivatást szolgálják a Szent Eerenc-rendi gondozó nővérek, akik az ország számos helyén, sőt környékünkben: Újpesten, Rákospalotán is működnek már s akik több helyen nemcsak a koldus-ügyet, hanem a városok szegényházait is kezelik. A szegényházaknak általuk való kezelése a nővérek hivatásából kifolyólag a szegényházi ápoltakkal való felebaráti bánásmódot, kiszolgálást, képzett ápolást, lelki vigaszt sokkal jobban szolgálja mint más, fizetett alkalmazottakkal, vagy közegekkel, amellett a szegényházak fenntartása sokkalta gazdaságosabb is, mivel a gondozó nővérek a rendelkezésükre bocsájtott ellátmányból közvetlen, s esetenkénti bevásárlásokkal olcsóbban szerezhetik be szükségleteiket, nem kötvén őket a közszállítási előírások, egyes cikkek előállítását házilag intézhetik, s így munkájuk gyorsabbá és olcsóbbá válik. Városunkban ezidő szerint 25 szegényházi ápolt van. Az ápoltak élelmezése Kiss Sándorné vendéglősnek van vállalatba adva. Egy-egy ápolt napi élelmezési költsége 1 pengő, mely összeghez járul még az ápolónő havi cca 120 pengős fizetése. A gondozó nővérek útján való élelmezés és gondozás tehát 169