Dokumentumok Kispest történetéhez 1873-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Kispest (Budapest, 1999)

DOKUMENTUMOK

s aminek a gyakorlására a város nevében mi jelöltük Ont ki, soha nem szabad szembekerülnie a várossal, sem annak érdekeivel, de még az érzéseivel sem. Polgármester Úr! Ez az ünnepi óra nem arra való, hogy elmondjam: a most meginduló decenniumban mi mindent vár Öntől ez a város: csodát nem, de mindenesetre igen sokat. Ön — tudom — tisztában van ezzel, s ha férfias felelősségérzetével nem is tudta soha összeegyeztetni, hogy ígéretek káprázatával áltasson bennünket, a lelke mélyén mégis ott él a vágy, hogy a most megkezdett tíz év végén tiszteletet és elismerést követelő alkotásokban nevének monumentuma legyen. ígérem, hogy ez a város — amennyire erejéből telik — segíteni fogja Önt ebben a nemes ambíciójában, de ugyanezzel az ígérettel együtt azt is hangsúlyozom, hogy viszont e város számon akarja tartani és számon fogja tartani a ki nem mondott ígéreteket, tehát azokat is, amelyeknek sok karátos becsét és igazi értékét éppen szótlan komolyságukban látja. Mert e ritka óra bensőségével és tiszteletével legyen szabad arra figyelmeztetnem Önt és munkatársaimat: annak a pódiumnak, amelyen Ön áll, a város éleiében szimbolikus jelentősége van, hiszen nemcsak arra szolgál, hogy Önök egy-két lépcsőfokkal felettünk álljanak, de arra is, hogy innen, ezekből a széksorokból a város jobban láthassa Önöket, könnyebben figyelhessük, hogyan tudnak megtelelni azoknak a feladatoknak, amelyeknek a megoldását a kezükre bíztuk. Én ezzel be is fejeztem volna, de engedjenek meg Önök még valamit. Úgy érzem, ez az ünnepi alkalom mégsem múlhatik el anélkül, hogy az új képviselőtestület ne tegyen belülről és mélyről felszakadó vallomást e város sokszor és sokat vitatott magyarsága mellett. Valami belső kényszer hajt, hogy ennek a vallomásnak itt utat engedjek és hangot adjak. Ez a megnyilatkozás persze egyszerű, nem keres külsőségeket, de a mi fekete polgári zakóinklioz illő egyszerűségével — azt hiszem — annál őszintébb és megragadóbb. Nagyon jól tudom, ebben a sokrétegű városban. Sokminden elválasztja egymástól az embereket, de viszont azt is tudom, hogy mindannyian, akik itt vagyunk e város sorsához kapcsolódó solidaritásunkban, s küzdelmes magyarságunk közösségében mindig megtaláljuk, megértjük és meg is becsüljük egymást. Polgármester Úr! Én ezzel be is fejeztem a mondanivalómat, s most arra kérem Önt: e város tiszteletadásának és bizalmának legszebb érdemrendjével feldíszítve, 1 Tíz évben. 156