Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A törvényhatósági bizottság munkája a baloldali pártok feloszlatása után László (városházi ügyosztályokon működő) főjegyzőket, Rosás Pál és Szabó János műszaki főtanácsosokat tanácsnoknak, Kovács Lajos levéltárost főle vélt árosnak, Buziássy Károly statisztikai főjegyzőt a statisztikai hivatal igazgatójának. Az üres helyek betöltésénél, ha voltak is politikai szempontok, ezeket inkább a korábban is szokásos személyi kapcsolatok vagy ellentétek jellemezték, mintsem jelentősebb politikai meggondolások. Szőnyi az akkor már polgármester Dorogi Farkas helyettese volt az üzemgazdasági, Kállay pedig a szabadkőműves hírben álló Felkayé az ipari és kereskedelmi ügyosztálynál. Ezek a választások a törvényhatósági bizottság tagjainak meglehetős közönyével történtek: a bizottság tagjainak csupán 56, illetve 45 százaléka vett részt a szavazásban, tehát még a bizottság különböző jobboldali irányzatú tagjainak is csak egy része. A törvényhatósági bizottság tagjainak politikai megoszlása ugyanis közvetlenül a német megszállás előtt a következő volt: Magyar Élet Pártja Szociáldemokrata Párt Polgári Szabadságpárt Ker. Nemzeti és Függetlenségi Nyilaskeresztes Párt Friedrich Párt Pártonkívüli Párt 111 21 12 14 3 2 9 172 64,6% 12,2% v,o% 8,1% 1,7% 1,2% 5,2% 100% A megszállás után a baloldali politikai pártok feloszlatása következtében a törvényhatósági bizottság összetétele ugyan nem változott, hiszen elvben a bizottsági tagságot nem szüntették meg, de a gyakorlatban jelentős változások történtek. A baloldali pártok vezetőit, egyiittal a törvényhatósági bizottság tagjait, mint a szabadságpárti Rassay Károlyt, a szociáldemokrata Peyer Károlyt és Miliők Sándort a németek a megszállás napján elhurcolták. Erről a törvényhatósági bizottság közgyűlésein szó sem esett; április 12-én az elnök csupán azt közölte, hogy Peyer és Miliők kimentette magát a részvétel alól, május 19-én pedig bejelentették, hogy Miliők és Peyer, valamint Rassay a közigazgatási bizottság áprilisi és májusi üléseiről „indoklás nélkül maradtak el". A baloldali ellenzék szabadon maradt tagjai, ha részt is vettek az üléseken, szavukat legfeljebb lényegtelen kérdésekben hallatták. A bizottság tagjainak a többsége (főképp a Magyar Élet Pártjának a tagjai) igyekezett helyezkedni az új rendben, egyrészt szólamokkal, másrészt az Imrédy-féle Magyar Megújulás Pártjával való kacérkodással — ebben lényeges szerepet játszott Nagy László törvényhatósági bizottsági tag, aki Imrédy egyik legbensőbb híve volt. A Városházán — miként az országos politikában is — egy új pártnak: egységes (de a nyilasokat kizáró) jobboldali pártnak a létrehozására törekedtek. A főváros törvényhatósági bizottságában a Magyar Megújulás Pártjának azonban még annyi szerepe sem volt, mint a parlamentben. Az új párt létrehozásának a feltételei tehát a Magyar Élet Pártja fővárosi szervezetének a részéről éppúgy irreálisak voltak, mint az imrédysta Nagy László részéről. 256. Dorogi Farkas Ákos,"

1 Budapest új polgármestere