Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

tott XXV. kongresszusán már ilyen értelemben foglalkozik a fővárosi pártszervezetek problémáival. Szemben a pártvezetés 1922 — 26 közötti álláspontjával, kimondja, hogy „nagy feladataik vannak ezeknek [a pártszervezeteknek], és most már nemcsak a községi és országos választások idején van szükség rájuk ... A községi politika egyenesen nélkülözhetetlenné teszi a pártszervezeteket ... a pártszervezetek medencéjébe kell összefolynia az óhajoknak, kívánságoknak, panaszoknak, hogy ezeket a frakció innen kimeríthesse és a munkájában, harcában értékesíthesse".

82 Míg Büchler 1925-ben hibaként vetette a pártszervezetek szemére, hogy oktatással foglalkoznak, a XXV. kongresszus már alapfeladatként szabta meg az oktatást, a politikai nevelést. A területi pártszervezetek kérdésének a korábbinál nyíltabb felvetése: kétségtelenül a várospolitikai részvétel aktív politikai visszahatása. De az MSZDP XXV. kongresszusán nemcsak a szervezeti életről, hanem a szervezettség kiterjedéséről is szó volt már. Az előadói beszéd a legközelebbi jövőben megnyerendő rétegeknek tekinti a kisiparosokat, mintakik a munkásosztály soraiból nőttek ki. Fontos szervezési rétegnek tartja a kiskereskedőket, a kereskedelmi alkalmazottakat, a magántisztviselőket s az értelmiségi szabad foglalkozásúakat. Ebből a szervezésből sajnos továbbra is kimaradt az ipari munkásság jelentős része, például a teljes textilipar, az iparban foglalkoztatott nők s az iparban dolgozó segédmunkások. A meghirdetett program önmagában pozitív, de társadalmi szinten nem enyhített a párt ipari és munkásbázisának beszűkülésén, sőt bizonyos mértékben fokozta a párton belüli kispolgári tendenciák továbbszélesedésének lehetőségeit. Sajátos kérdés ekkor a szociáldemokrata pártban a fiatalok problémája. A forradalmak kora óta, a húszas évek végére már felnőtt egy olyan új munkásnemzedék, amelyik, mint munkás is, már az új ipari körülmények között élt. Ez a réteg a párton belül is hamarabb látott tisztán, s forradalmi utakat keresett a beletörődés helyett. Ide tartozik az is, hogy társadalmi jelenség a szegény zsidé) s a leszegényedő kispolgári rétegek fiataljainak áramlása a forradalmibb út felé, a szociáldemokrata és kommunista mozgalmakhoz irányuló vonzódása. A zsidó kispolgári rétegek beáramlása az MSZDP-be fokozatosan nőtt, de ez nemcsak ifjúsági jelenség volt. Ez társadalmi méretű ellenhatása a hivatalos antiszemitizmusnak. A döntő azonban nem ez a 134. Braun Soma MSZDl'-szemináriuma az 1920-as évek második felében