Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

V. A TANÁCSHATALOM ELLENI KÜLFÖLDI INTERVENCIÓ 1. AZ ÁLTALÁNOS TÁMADÁS ELŐTTI HELYZET 1919. május 1-i ünnep mérhetetlen lelkesedéssel töltötte el a főváros lakóit. A világforradalomba vetett hittel ünnepelték az első szabad május elsejét, ugyanakkor a magyar proletárdiktatúra sorsa egy hajszálon függött. Hazánkra is vonatkozott Lenin egyik 1919-es májusi beszéde: ,,A nagy forradalmak, még ha békésen is kezdődnek, mint a Nagy Francia Forradalom, ádáz háborúkkal végződtek, amelyeket az ellenforradalmi burzsoázia indított."

1 Május 1-ére a Tanácsköztársaság területe a Dunántúlra és a Duna Tisza közére korlátozódott de ebből is kiesett a jugoszlávok által megszállt baranyai bajai sáv; a csehszlovák hadsereg Salgótarjánon keresztül a forradalom fővárosát fenyegette; a román hadsereg bármikor átkelhetett a csaknem védtelen Tiszán, hogy Budapest alatt találkozzon szövetségeseivel. Május 1-én Budapestre érkezett az addig külföldi támogatást kereső József főherceg, s lakosztályt nyittatott a Ritz Szállóban (a mai Duna Intercontinental Szálló helyén). Késő este, míg a tűzijáték fényei gyönyörködtették az ünneplő népet, a jobboldali szakszervezeti vezetők küldöttsége lemondásra szólította fel a Kormányzótanácsot, követelve, hogy a hatalmat egyelőre adják át az általuk alakítandó 12 tagú direktóriumnak. A szociáldemokrata centristák megingottak a válságos jűllanatban, és a kapitulánsokat támogatták. Egyedül a kommunisták követelték, hogy forduljanak a felfegyverzett proletariátushoz a diktatúra megvédése érdekében. A szociáldemokrata főparancsnok, Böhm Vilmos határozottan visszautasította ezt a „forradalmi romanticizmust". 1919 április végén és május elején Budapest közhangulatában kettős drámai feszültség volt, amely az utcákon éppen úgy érződött, mint a lakásokban. Egyre erősödött és május 1-én — mint láttuk — tetőpontra hágott elsősorban a fővárosi gyári munkásoknak a forradalmi elszántsága a hatalom megvédésére, de ugyanakkor szemmel látható volt az ellenforradalmi készülődés és ennek hatása a kispolgárokra. Rendkívül „kifinomult módszerrel izgatott" a régi uralkodó osztály a kispolgárság felé. Abelső ellenTagjai „csendes emberek" voltak. Egyesek tüntetően lovaglókesztyűsen utcai cipőtisztítást forradalmi vállaltak az Erzsébet (ma Lenin) körúton. Másutt „csinos fiatal úrilány" ugyancsak cipőt erok

f

elle

P

ese tisztít a munkásnak. Ez a propagandisztikus „utcai hecc viselkedés" a kispolgárságra akart hatni és hatott is: ez lesz az ő sorsa is ! Ugyanakkor a budapesti utcákon - ha tartalmában nem is annyira rémhírként, de tálalásában feltétlenül — az emberek arról beszéltek: a csehszlovák, de főleg a román hadsereg a főváros alatt áll. A munkáshatalom fegyveres védelmének megszervezése, megvédése mind a belső, mind a külső ellenforradalommal szemben a tanácsállam első pillanatától kezdve olyan központi kérdés volt tehát, amelyen léte vagy nemléte múlott. A Tanácsköztársaság vezetői számos kérdésre a választ, illetve a megoldást a világforradalom A munkásközeli győzelmétől várták, de realitásérzékük, forradalmi éberségük a kapitalista környezet ezredek megmiatti veszélyt, a magyar munkáshatalom elleni intervenció lehetőségét jól mérte fel. A Tanács- szervezese köztársaság nem létezhetett fegyveres erő nélkül. Március 25-én jelent meg a rendelet a hadsereg szervezéséről, amely kimondta, hogy „a Vörös Hadsereg a proletárság osztály hadserege. Minden katonájának egyenlő kötelessége a forradalmi proletárság érdekeinek védelme minden külső és belső ellenség ellen".

2 A rendelet meghatározta a munkásság egészének bevonását is a forradalmi honvédelembe azáltal, hogy kijelentette: „A Vörös Hadseregen belül mint annak tartaléka, munkás-tartalékzászlóaljak, csapattestek állítandók fel."

3 A munkásezredek megalakítása elsősorban a fővárost érintette, mert itt élt a munkásosztály legkoncentráltabban, s a két forradalom eddigi menete során is bizonyította osztályöntudatának, politikai tájékozottságának magas fokát. A szervezés fő központja tehát már eleve a főváros volt. A fentiekben idézett rendelet a munkásezredek megszervezésekor a Vörös Hadsereg tartalékainak kiépítésére gondolt. Azonban nem egészen ez következett be, mert a munkásezredek csak részben lettek a Vörös Hadsereg tartalékai, részben a belső karhatalom tartalékai maradtak a Tanácsköztársaság fennállásának egész ideje alatt. A munkásság hadba lépését azonban nemcsak a gyári munkásezredek megszervezése, hanem a Vörös Hadseregen belül szervezett mun-