Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

IV. A FORRADALMI BUDAPEST BELSŐ RENDJÉNEK VÉDELME 1. A VÖRÖS ŐRSÉG A Magyarországi Tanácsköztársaság megalakulásának békés útja sajátos következményeket hozott a belső rend megteremtésében is. Helyesnek nem mondható, de az akkor adott helyzetből érthető és megmagyarázható, hogy a régi államapparátus egyik elnyomó szervét, a rendőrséget nem zúzták szét, nem annak romjain teremtettek újat. Lényegében változatlanul felhasználták a korábbi rendőrapparátust, beolvasztva őket a Vörös Őrségbe. 1919. március 29-én a Szent György téri Habsburg-palotában kezdte meg működését a Vörös Őrség. A budapesti parancsnokság a régi főkapitányság épületében, az Október 9. (ma Roosevelt) tér maradt. A budapesti parancsnoksághoz a kerületeken kívül még Újpest, Rákospalota, Kispest és Csepel is hozzá tartozott. Már a tanácsok esetében láttuk, hogy milyen sokat jelentett a munkáslakosság szerepe, magatartásuk mennyire meghatározó jelentőségű volt egy-egy közigazgatási szerv politikai arculatának megformálódásában. Kétségtelen, hogy a rendőrség megtartása országosan tekintve problematikus lépés volt. A fővárosban azonban a Vörös Őrség mégis az országos gyakorlattól eltérően jobban állta meg a helyét. Ennek fő oka az, hogy Budapesten a Vörös őrségbe besorozták a korábbi népőrséget is, amelynek tagjai a szervezett munkások soraiból rekrutálódtak. Már az első napokban tovább javították a Vörös Őrség összetételének arányát azzal, hogy toborzás útján 3000 munkást soroztak be a régi — korabeli adatok szerint 2000 fős — állomány mellé. A fővárosi Vörös Őrség politikai profilját az is meghatározta, hogy vezetői szocialisták lettek. A budapesti egységek élén először Seidler Ernő, majd Münnich Ferenc, Jancsik Ferenc kommuA Vörös őrség összetétele 54. A rendfenntartó Vörös Őrség