Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

mon belül elismert, nagy tekintélyű mozgalmi ember volt. Személye a két párt egyesülésekor került reflektorfénybe, mert több ízben vele találkozott és levelezett Kun Béla a két párt egyesülésének feltételeiről. Bogár Jgnáeot is igénybe vették más feladatokra is, hetekig nem járt be. A Vörös Hadsereg részére lovakat vásárolt. Bokányi Dezső beválasztása az elnökségbe formálisnak tekinthető, mert más területeken végzett tevékenysége minden erejét és idejét lekötötte. Az ő helyébe lépett Miakits Ferenc. Tevékenységéről kevés adat maradt fenn. Ha figyelmesen végignézzük tehát az elnökség névsorát, a jelölésük ad hoc — és nem eléggé átgondolt. Kétségtelen, hogy Bokányi nem volt azonos nézeten Ágostonnal, Bogár sem tartozott a jobboldali szociáldemokraták sorába, mint ahogy Barna Jenő sem volt kompromittált jobboldali, ezért a súlyosabb esetektől eltekintve, a szociáldemokrata kommunista egyensúly megvalósulása feltételezhető volt. A gyakorlat sem mutatott mást. Azonban a többség igazgatási gyakorlatlansága, nem kellő politikai súlya megkérdőjelezi Kun Béla javaslatának helyességét. Történetietlen kérdés lenne felvetni, hogy más összetételben többre jutottak volna-e. A kérdést már az sem teszi szükségessé, hogy — amint ezt látni fogjuk — a 80 tagú intéző A 80 tagú bizottság és az öttagú elnökség tevékenységének politikai mérlege pozitív. Az biztos, hogy a miez0 bízott gyakori személycserek nem váltak az elnökség hasznára. S az is kétségtelen, hogy az elnökség elnökség tagjainak reálisabb kiválasztása nemcsak a személycseréket előzhette volna meg, de a szocia- működése lista várospolitika folyamatos kialakításához is több támpontot adhatott volna. A vezető szervek számszerű összeállítása sem volt az adott helyzetnek megfelelő, mivel a 80 tagú intéző bizottságot nem lehetett gyorsan összehívni, sőt a többféle funkcióval terhelt tagok rendszeresen nem is jártak el az ülésekre. Az intéző bizottság az esetek többségében nem volt határozatképes. Sok esetben az alacsony megjelenési szám miatt az üléseket nem lehetett megtartani, így adódott, hogy július 5-én felhívást voltak kénytelenek kibocsátani a Közlönyben: ,,. . . megállapítást nyert, hogy az intéző bizottsági tagok túlnyomó része az ülésekről távol marad . . . Amennyiben egyes 80-as intéző bizottsági tagok a kerületi munkás- és katonatanácsok figyelmeztetése dacára is állandóan vagy ismételten elmaradnának az ülésekről, a Központi Elnökség kötelességének fogja tartani, hogy ezen elvtársak visszahívása és helyükbe másoknak kiküldetése iránt a Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak előterjesztést tegyen."

27 Sajnos, ezzel nem a kérdés gyökeréhez nyúltak, mert a fő probléma: nagy volt az intéző bizottság és kicsi az elnökség. Az utóbbi még teljes létszámban is kevés lett volna a feladatok ellátásához. Az intéző bizottság töredékben megmaradt iratai egybehangzóan tanúsítják, hogy a 80-as Intéző Bizottság feladatainak megfelelően elsősorban kommunális, közellátási és jóléti kérdésekkel foglalkozott. Arra is tanúk az iratok, hogy ahol kellett: közvetlen feladatain túllépett és feladatokat vállalt a honvédelem megszervezésében, a politikai agitációban és még sok más kérdésben is. A Központi Munkástanács és a kerületi tanácsok mindennapi gyakorlatukkal alakították, formálták az új várospolitikát. Hiba lenne azonban elfelejteni, hogy a proletárállam vezetői is foglalkoztak a munkáshatalom e központi kérdésével, a tanácsok szerepével, sőt elvi megfogalmazásokkal segítették is a gyakorlat kialakítását. A Munkástanács április 11-i ülésén Kun Béla részletes belpolitikai programjában a tanácsokat tárgyalta legrészletesebben: ,,E tanácsnak . . . hármas a feladata. Ez azt jelenti, hogy megszüntetjük vele a burzsoá államrendszernek megfelelő hármas funkciókör megoszlását, megszüntetjük vele azt, hogy külön hozzák a törvényt, külön hajtsák azt végre és külön bíráskodjanak a törvények megszegői felett ..." Kitért arra is, hogy „a munkástanácsok szerepe nemcsak ez a hármas funkciókör ... de egyúttal a munkásosztály harcának tovább szervezésének kerete".

28 Kun Béla feltehetően ekkor már látta és felismerte azt a veszélyt, amely az erőtlen és gyenge pártszervezetek következtében jelentkezett; s a tanácsokban kiemelkedő értékű és lehetőségű politikai agitációs szerveket is láthatott. A választások már eleve felfokozták a tömegek érdeklődését a tanácsi szervek munkája iránt, de élénk várakozás volt magukban a fővárosi és kerületi hivatalokban is. A régi városi vezetés már megelőző leváltása, az új hivatalvezetők kinevezése a szakembergárdára ijesztően hatott. Tudjuk, hogy a népbiztosok néhány korábbi vezető szakemberként történt alkalmazásával az ellenforradalmi szervezkedés melegágyát hozták létre — akaratukon kívül. A régi vezető testületből egyedül Harrer Ferenc, volt alpolgármester járt be még a választások után is, s ő készítette el a főváros közigazgatása szabályozásának tervezetét, amelyet Ágoston Péter részben módosított, de az fennmaradt formájában is közel áll Harrer eredeti elképzeléseihez. A Tanácsköztársaság egyes rendelkezéseinek negatív hatása a polgári szakemberrétegek kezdeti várakozó-reménykedő álláspontját folyamatosan visszahúzódásba vitte át. A Forradalmi Kormányzótanács Biermann kérésére Ágostont figyelmeztette is, hogy ne vegye igénybe szolgálataikat. Talán ennek tudható be, talán az erősödő visszahúzódásnak Harrer végleges 5 Budapest története V. 65